Fellegi Tamáson azonban csorbát szenved a bölcsesség. A fejlesztési miniszterről egy ideje ugyan rebesgették, hogy hamarosan az egyik nagyvállalat élén látjuk viszont, mégis nagy meglepetést okozott, amikor tegnap bejelentette, hogy lemond posztjáról.

Mondhatnánk, nem nagy eset, általában jönnek-mennek a miniszterek, inkább az a csoda, hogy több mint másfél éve változatlan az Orbán-kormány összetétele. A mód azonban, ahogy a bejelentés történt, illetve annak utóélete, azt jelzi, ezúttal nem a szokásos koreográfia szerint zajlik egy váltás. Orbán első reakciója például arról árulkodott, hogy Fellegi idő előtt állt a nyilvánosság elé a hírrel. Hibázhat ekkorát a miniszter? Aligha. Fellegi nagyon is tisztában volt vele, mit csinál, amikor az IMF-tárgyalásokról szóló kormányszóvivői tájékoztatón közölte a lemondását.

Ráadásul annyira sántít az indoklása, hogy az már fáj. Arra hivatkozott, hogy az IMF-fel tárgyaló magyar delegáció vezetése egész embert kíván. A tárgyalások azonban alapesetben szakértői szinten folynak, kormányzati szintű beavatkozásra csak akkor van szükség, ha elakadnak a felek. És Orbánék két hónapos határidőt szabtak maguknak a megállapodásra, vagyis nem a távoli jövőbe nyúlik a feladat. Az sem érthető, mi szükség lenne ezek után Fellegire. Milyen minőségben vezetné pont ő a tárgyalódelegációt, ha már nem a gazdasági ügyekért felelős miniszterként?

Mintha eleve lehetetlen helyzetbe akarná kormányozni magát: olyan magyarázattal állt elő, ami könnyen cáfolható. Csak az tesz így, aki eldöntötte, nincs tovább.

A számos elmélet közül, amelyik tegnap keringett, egyet érdemes felidézni, mert magyarázhatja Fellegi húzását. Írtunk már erről korábban mi is: a kormányzati struktúra átszervezésének egyik ésszerű iránya a nemzetgazdasági tárca kettéosztása lehet, kiszakítva onnan az állam pénzügyeinek felügyeletét. Matolcsyt emiatt éri a legtöbb támadás, őt viszont meg akarja tartani Orbán.

Az IMF-tárgyalás viszont remek alkalom a feladatok megosztására: a valutaalappal való együttműködésre felfűzve létrehozható egy új kormányzati egység, amelyik idővel több és több feladatot vehet át az NGM-től. Lassan kinőhet belőle egy új Pénzügyminisztérium, amit örömmel fogadnának a befektetők, és Orbánnak sem okozna komoly presztízsveszteséget.

Miért hozakodom elő ezzel? Azért, mert Fellegi a lemondás bejelentésekor feltűnően magas polcra helyezte az IMF-tárgyalásokat, magasabbra, mint amire az eddigi kormányzati nyilatkozatok alapján gondolni lehetett. Kiemelte a tárgyalásokkal járó kötöttségeket, a feladat nagyságát, ami akár arra is utalhat, hogy a kormány tényleg jelentős erőket kíván erre a feladatra összpontosítani.