Mert fontosnak tartják ugyan, hogy mindenki átüljön saját kocsijából a tömegközlekedési járművekre, de ők nem érnek rá villamosozni. Talán ezért vennék el a cég dolgozóitól a bérleteket is, lévén ez is része a BKV rossz pénzügyi helyzete miatt felmondott kollektív szerződésnek. Bár a Készenléti Rendőrség több mint hatszáz autós flottabővítéséhez képest ez bagatell.

De attól aztán újra felgyorsul a proletár véráram, ha Lázár János kormánypárti frakcióvezető azt javasolja igazságtól égő szemmel, hogy a mezei képviselők is kapjanak helyettes államtitkári fizetést, azaz havi 747 ezret. Mondván, így átláthatóbb lesz a rendszer, mivel többé nem lesz semmilyen pótlék. Ráadásul mindez nem kerül új pénzbe, mivel a honatyák eddig is minimum a kétszeresét vitték haza a 230 ezer forintos alapbérüknek.

Másnap már érkezik is az első módosító javaslat, miszerint az állandó bizottsági tagságért a tiszteletdíj 20 százaléka járna pluszban, a második bizottsági tagságért újabb 10 százalék, a vizsgáló- és eseti bizottságban betöltött tagságért további öt százalék. A kötelezően felállítandó bizottságokban 30 százalékos pótdíj fejében törnék a fejüket az ország ügyein. S ezzel ott tartunk, mint a lázári javaslat előtt, csak a nyitószám több félmillióval.

S közben a Nemzeti Eszközkezelő fél pénzen vásárolja fel a bedőlt hitelesek otthonait. Ez persze demagógia. Mert a kettő között nincs összefüggés. Mint ahogy az Azori-szigeteken páneurópai romastratégiáért lobbizó megyei elnökökre is az vesse az első követ, aki nem szívesen lóbázta volna a lábát az óceánban. Legalább egyszer az életben. Közpénzen. Közben győzködték is az Európai Régiók Gyűlésének tagjait. S lám meg is lett az eredménye, mert a testület támogatja a tervüket. Ez jó.

Kár, hogy közben csaknem kikapcsolták a villanyt meg a fűtést az érintettek által vezetett megyék közintézményeiben. Nemcsak a romákéban. Még szerencse, hogy az állam kifizette helyettük a 187 milliárdra rúgó adósságukat.

De a BKV-nak mégse adna, holott mindjárt csődbe jut miatta a Fővárosi Önkormányzat. A színházak, a hajléktalanellátás, a magatartászavaros gyerekek – mindenkinek meg kell szorítania a nadrágszíját. S ebbe jócskán elfáradtak. Megérdemlik a fa alá azt a 300 milliót, amit jutalomként kapott a városházi ezer. Csak ne lenne az a másik ezer, aki szenet keres egy meddőhányóban, lejárt szavatosságú ételeket kéreget a boltokból, sötétben indul a faluból dolgozni, és éjszakára ér haza minimálbér fejében, kölcsönös „megnemtámadási szerződést” köt karácsonyra, mert még a gyereknek sincs miből...

De ez tényleg demagógia. A forrásra hajlamos vér mégis hevül miatta.