Tóth Ákos: Az ismeretlen retusőr drámája
Akkor ő majd jól nem csinál semmit, hiszen valakit biztosan menesztenek. Deutschot meg behívják a köztévé műsorába, és jól megmondja a magáét. De beszél-e majd a bülbülszavú arról, miért nem borult ki ennyire, amikor egy Papp Dániel nevezetű fiatalember úgy lett a hírek élet-halál urává a közmédiában, hogy épp az előző nap bukott le? Deutsch nem hallott róla, hogy Papp az akkoriban Orbán Viktort rendszeresen ostorozó Daniel Cohn-Bendit mondandóját egyszerűen meghamisította?
Most viszont egy másik hamisítót, akinek a nevét sem ismeri senki, kirúgnak majd ugyanazért, amiért nevesebb kollégáját előmenetellel jutalmazták.
Hamisító és hamisító között is különbség volna tehát. Ez persze nem áll messze a Fidesz logikájától, jól illik „a te kommunistád bűnös, az enyém az előző rendszer belső reformere volt” gondolatmenetébe, amiből egyenesen következik, hogy Szűrös Mátyás már akkor megmondta, amikor Moszkvában a nagykövetség kertjében istennel beszélgetett arról, hogy az IMF bűnös szervezet, és jobb lesz vigyázni vele, vannak ilyen váteszek, most jobbára ott húzzák meg magukat a Fidesz-akolban, jó kis langymeleg, békés élet ez, nem hibáznak.
Nem él ilyen békés napokat az, aki kiretusálta Lomnici Zoltánt, annak ellenére sem, hogy állítólag az életnek és a halálnak egy másik köztévés ura egy gyenge pillanatában kijelentette, hogy nem akarja a volt főbírót a képernyőn látni. Ebből arra következtetett, hogy ajjaj, föl sem villanhat a főbíró arcéle, és végigpergett előtte az élete, mi lesz, ha valaki meglátja Lomnicit a tudósításban, akkor neki annyi, fegyelmit kap, nem köszönnek neki a folyosón, megfagy körötte a levegő, kiteszik az utcára, oda a megélhetés, nem gondolt se szakmára, semmire, menteni próbálta magát, szegény, ebbe bukott bele.
És valójában még csak nem is ebbe. Soha senki nem szólt volna ugyanis neki, csak hát: lebukott.
A névtelennek mennie kell, mert megpróbált megfelelni valaminek, amiről csak homályosan tudja, hogy mi az, de azt nagyon is pontosan fölmérte, hogy ez a valami uralja az életét. Ezt hívják tudatlanságnak. Meg félelemnek. Szomorú kombináció. És ez a tudatlanság, ez a félelem uralhatja ma a közmédiát, mert azokat, akikkel ezt nem lehetett volna eljátszatni, már rég kipaterolták olyanok, akikhez nem ér föl Deutsch Tamás haragja. Pedig olyan jól áll neki ez a hercigeskedés!
Majd ha kirúgták a névtelent, megnyugszik, és szabatos előadásokat tarthat arról, hogy Magyarországon a sajtó szabad, csak a baloldal terjeszti ádáz módon ennek ellenkezőjét. Míg ők ki nem retusálják innen, de végleg.