Ne lődd le a hírnököt!
Az a hitelminősítő ügynökség, amely – ha hinni lehet az Orbán-kormány kommunikációjának és a hazai jobboldali sajtó szalagcímeinek – Magyarország, majd egy sor itteni kereskedelmi bank, végül Budapest leminősítésével támadást intézett a haza ellen. A válasz nem is maradt el, a titkosszolgálatok utasítást kaptak, hogy járjanak el az ügyben, derítsék fel, kik állnak a szervezett attak mögött.
A New York-i cím megadásával talán meg lehet könnyíteni a titkosszolgálatok munkáját, lehet figyelni az 52 emeletes épület forgalmát. Esetleg megpróbálni kémprogramokkal behatolni a Moody’s számítógépes és telefonos rendszerébe, azokban kutakodni a cselszövők után. Mindez jól mutatna a közszolgálati csatornán futó világhálós krimisorozatban, a valóság azonban teljesen más. S azzal ideje lenne szembenézni.
Az ókortól divat, hogy a rossz hírek hozóit lekaszabolták, felnégyelték, kerékbe törték – a kivégzési módot általában az uralkodó kénye-kedve döntötte el. Hogy a huszonegyedik században is céltáblának használják a hírnököt, az sem az Orbán-kormány találmánya. Ők csak adaptálták mások paranoiás, s persze jó adag populizmussal kísért válaszreakcióját. Már a görög válság korábbi szakaszaiban is lehetett Athénból hallani olyan hangokat, hogy itt valami nagyon galád, nemzetközileg szervezett konspiráció folyik a demokrácia bölcsője ellen. (Most viszont, amikor fél Európának negatív kilátásokat ítélt az S & P, a kontinens mértékadó vezetői ezt szó nélkül tudomásul vették.)
Pedig annak idején konspirációt emlegetett José Luis Rodríguez Zapatero spanyol kormányfő és közlekedési minisztere, José Blanco, amikor tavaly februárban arról beszéltek, hogy a spekulánsok – a média egyes részével összefogva – összpontosított támadást intéztek az euró ellen, s e mocskos machinációk különleges érdeket szolgálnak – idézi fel a londoni The Economist európai uniós blogja, a Charlemagne szerzője.
Az akkor még kormányzó spanyol szocialisták vezetőinek jelentős része úgy gondolta, hogy a „támadás” mögött a konzervatívok és személyesen a korábbi néppárti kormányfő, José María Aznar keresendő. Zapatero még elengedett egy-két rakétát az összeesküvők szétzúzására, de azért volt annyi esze, hogy elküldje gazdasági miniszterét nemzetközi turnéra. Az ideges befektetők és piacok ellen ugyanis nem titkosszolgálatokat, hanem tényeket és józan érveket kell felsorakoztatni – jegyzi meg a Charlemagne szerzője. No meg hiteles személyeket – tennénk hozzá –, akiknek a szavára adnak a pénzügyi központokban. Ilyen személy a Fidesz-kormányban, úgy tűnik, nincsen, ugyanis befektetőnyugtató roadshow-ra nem küldtek senkit.
Úgy tűnik, hogy a hírnöklelövés az egyre jobban kikristályosodó mag-Európa külső szélein honos eljárás. Érdekes módon Belgiumban másként reagáltak, amikor a Standard & Poor’s leminősítette a királyságot. A belgákról tudni kell, hogy a 2010. júniusi választások óta képtelenek voltak megállapodni egy új kormány összetételében, a huzavonával minden rekordot megdöntöttek. A Standard & Poor’s által hozott üzenetet azonban megértették. Nem úgy, hogy beindították volna a titkosszolgálatokat. Sokkal egyszerűbb megoldást választottak. Törékeny egyezséggel ugyan, de csak megállapodtak egy kormányban, s hozzá egy átfogó konszolidációs programban. Budapestről meg csak ámulunk, s azt kérdezzük: mikor leszünk mi belgák?
