A Jobbik pártként elhatárolódott a kezdeményezéstől, és közleményben tudatta, Gaudi-Nagy ez irányú aktivitását emberi jogi munkássága (derülhettek, amikor ezt leírták) részének tekintik. Az LMP nem határolódott el attól, hogy képviselőjük egy olyan szélsőjobboldali párt hangadójával végzi emberi jogi munkásságát, amely szinte naponta tesz rasszista kijelentéseket, s demonstrálja is súlyos előítéletességét.

Az eddig is tudható volt, hogy a két párt antiglobalista, piacellenes nézetei közel állnak egymáshoz, de az LMP eddig nyilvánvalóvá tette, hogy emberi jogi kérdésekben az ellentétes térfélen játszik.

Bár voltak baljós jelek. A választások után egy páros interjúban Vágó Gábor azt mondta, sokat lehet tanulni a Jobbiktól. Ugyanitt Dúró Dóra arról fejtette ki a véleményét, hogy a holokauszt nem a magyarságot, hanem a zsidóságot érintette. Vágónak nem volt annyi lélekjelenléte, hogy helyben mondja ki azt, amit a kisebb botrány hatására a pártja néhány nap múlva megtett: Dúró kijelentését támadásnak tekintik a magyar politikai közösség egésze ellen.

Azóta a Jobbik számtalan ilyen és még ilyenebb közlésre ragadtatta magát. A közelmúltban éppen Gaudi-Nagy jelentette ki, hogy a holokauszt magyar áldozatainak nem kellene jóvátételt fizetni, mert „nem tudok arról, hogy zsidó honfitársainkkal háborúban álltunk volna a második világháborúban”. Dúró azzal védte meg, hogy a tiltakozó Steiner Pálnak az izraeli parlamentben lenne a helye. Hozzátette: „A Jobbik a magyarság legnagyobb tragédiájának nem az úgynevezett holokausztot, hanem a trianoni békediktátumot tartja.” Az úgynevezett holokausztot!

Az LMP-nek a Jobbikkal a parlamentben együtt töltött másfél év után sincs több érzéke a politikai szimbólumokhoz. Pár nappal e gyalázatos szövegek elhangzása után közösen kezdeményezget. Mindegy, hogy egyetértünk-e a női kvótával, vagy nem, ez nem az az ügy, amelyben felmerülhet a „technikai koalíció” erkölcsi dilemmája. A választójogi törvény ügyében, ha a helyzet majd úgy hozza, mérlegelhető, legyen-e korlátozott együttműködés a Jobbikkal, hogy az Alkotmánybírósághoz lehessen fordulni. De már a Karácsony-féle gondolatkísérlet fogadtatása is mutatta, hogy ez érzékenyen érinti a potenciális szavazókat. Gondolhattuk volna, hogy az LMP ezért különösen figyel arra, hogy a határokat demonstrálja. De nem.

Schiffer András erre azt szokta mondani, hogy az LMP meghaladja a XX. századi ideológiákat, nem a korábbi frontvonalak alapján tájékozódik. De mi van akkor, ha olyan párt mellett ülnek, amelyik nem halad meg semmit, és a XX. század legsötétebb ideológiájának örököse? Ilyenkor hogyan haladnak meg, és mit? A közös előterjesztések helyett nem küzdeni kellene inkább ellenük? Persze lehet más is a politika.