A palesztinok azt mondják, államot akarnak. Akkor a két látszólagosan azonos hozzáállás miért is nem vezet a kívánt eredményhez? A válasz egyszerű: mindkét félnek ellenkező nézetei vannak a cél elérésének módjáról.

Izrael azon az állásponton van, hogy a Palesztin államnak egy nyílt és teljes körű békefolyamat során kell létrejönnie. Egy új állam megalakulása körül felmerülő bonyolult kérdéseket illetően kizárólag tárgyalások útján lehet megegyezni.

A Palesztin Hatóság (PH) azonban megpróbálja megkerülni az egyeztetéseket és Izraellel való békekötés nélkül létrehozni egy államot. Ez az oka annak, hogy lassan három éve utasítja el a komoly tárgyalásokban való részvételt, ahogy döntésének is, hogy az ENSZ-hez fordult az elismerésükért.

Áthidalhatatlan szakadék tátong egy békében élő és egy háborús állam között. Izrael és a palesztinok közötti kapcsolat jövője ezen a különbségen múlik. Olyan államuk lesz a palesztinoknak, ahonnan további támadásokat indíthatnak Izrael ellen, vagy olyan országot építenek, amely szomszédjaival békés egyetértésben él majd?

Tárgyalások helyett a palesztinok diplomáciai hadviselést folytatnak Izrael ellen. Kérelemmel fordultak az ENSZ-hez államuk elismeréséért, közvetlenül megsértve ezzel az Izraellel együtt aláírt oslói egyezményt, mely kifejezetten tiltja a Ciszjordánia és Gáza státuszának megváltoztatására irányuló egyoldalú akciókat.

Napnál is világosabban látszik, hogy a Palesztin Hatóság nem igazán érdekelt a béketárgyalásokban. A helyzet rosszra fordulását jelzi, hogy a palesztinok egyre több feltételhez kötik a tárgyalások újrakezdését.

A Palesztin Hatóság első kitétele a telepes tevékenység beszüntetése. Következő lépése az Izrael által Ciszjordániában kezdeményezett építkezések tíz hónapos moratóriumának semmibevétele volt, csak kilenc és fél hónap elteltével döntött a tárgyalások folytatásáról.

Hatórányi beszélgetés után ismét felfüggesztették a tárgyalást, majd azt kérték, hogy Izrael vesse alá magát követeléseiknek, és ismerje el az 1947-es tűzszüneti vonalakat (téves hivatkozásokban a ’67-es határok) a jövőbeli Palesztin állam határaiként. Sajtóközleményekben már megjelent, hogy útban van a harmadik előfeltétel: az izraeli börtönökben fogva tartott, elítélt palesztin terroristák szabadon engedése.

Továbbá, a közvetlen tárgyalások elkerülését célzó stratégiájukhoz híven, úgy döntöttek, hogy figyelmen kívül hagyják a kvartett (Egyesült Államok, EU, ENSZ, Oroszország) szeptember 23-i sürgős felhívását, miszerint „le kell küzdeni a jelenlegi akadályokat, és folytatni kell a közvetlen, kétoldalú izraeli–palesztin tárgyalásokat késlekedés és előfeltételek nélkül”.

Eközben a palesztinok úgy próbálják meg beállítani a telepeket, mint a béke valódi akadályát. A palesztinok már évtizedekkel az első ciszjordániai telep megjelenése előtt hadban álltak, és ahogy valaki nemrég viccesen megjegyezte, a PFSZ (Palesztin Felszabadítási Szervezet, a PH elődje) „1964-ben jött létre, hogy véget vessen az 1967-es megszállásnak”.

Miközben a Palesztin Hatóság diplomáciai hadviselést folytat, a Hamasz által ellenőrzött Gázai övezet valóban hadat visel, egymás után lövik rakétáikat a dél-izraeli civilekre. Múlt év májusában a Palesztin Hatóság békéről szóló megállapodást kötött a Hamasszal, figyelmen kívül hagyva a szervezet credóját (mely Izrael és a zsidók elpusztítására szólít fel), gyilkos terrorista támadásait és a békével szembeni teljes elutasítását.

Izrael két palesztin entitással áll szemben: az egyik erőszakkal, a másik diplomáciai papírokkal csap le, az egyik Grad rakétákat használ, a másik pedig politikai cseleket.

Az egyetlen járható út, amin a palesztinok valaha elérhetik az államalapítást, az Izraellel való konfliktus feloldását célzó, a békés viszony kialakítására és az együttműködésre irányuló közvetlen tárgyalásokon keresztül vezet. Ezért Izrael újra és újra a tárgyalóasztalhoz való visszatérésre szólít fel.

A nemzetközi közösségnek nyilvánvalóvá kell tennie a Palesztin Hatóság számára, hogy nem lehet megkerülni a béketárgyalásokat, és hogy vissza kell térniük a tárgyalóasztalhoz. Egy útépítésnél az elkerülő utak lehetnek hasznosak, de ebben az esetben nem a békéhez és biztonsághoz vezetnek.

A szerző Izrael Állam budapesti nagykövete