De ami történt, jelzésként is felfogható: ha az eurózóna nem kapja össze magát, akkor még a legnagyobb tagállamok állampapírjai is elveszthetik „szupermegbízható” besorolásukat. Sőt leminősíthetik magát a mentőövet, az Európai Pénzügyi és Stabilitási Alapot is. Figyelmeztetés Németországnak: bár senki sem hiszi el, hogy a legnagyobb európai gazdaság ne állna stabil alapokon (csökkenő adósság, évek óta 3 százalék alatt levő deficit, 5 százalékos fizetésimérleg-többlet), nem függetleníthetik magukat a többiektől. A makacs híresztelések arról, hogy a németek a fejlett észak- és nyugat-európaiakkal kiszállnának az eurózónából, nem növelték a bizalmat a szűk elit iránt. Az S&P most történetesen azokat fenyegette meg, akik eddig stabilnak tűntek – a franciákat mindjárt két hellyel minősítenék vissza. A francia külügyminiszter mégse csatlakozott az összeesküvés-elméletek gyártóihoz, hanem arról beszélt: komolyan kell venni a figyelmeztetést, ők a maguk részéről mindent elkövetnek a bizalom helyreállítása érdekében. Vagyis választási kampány ide vagy oda, spórolni fognak. A németek sem ijedtek meg. Merkel szóvivője szerint akár még jól is elsülhet a dolog: aki eddig nem vette komolyan a válságot, az mostantól kénytelen lesz. Értsd: elfogadja a német szigort.

A bejelentés időzítése viszont mindenképpen érdekes: ez a hét döntő lehet Európában, a pénteki állam- és kormányfői csúcson újabb megállapodást ígérnek a válság megoldására. Az S&P talán nyomást akart gyakorolni, hogy végre tényleg történjen valami? Részalkuk helyett egy átfogó megoldás? Az európai döntéseket fel lehet gyorsítani, de annyira nem, hogy azok egyik napról a másikra megoldást hozzanak – ezt még az elemzők is tudják. Európa reformokat hajt végre, fájdalmas intézkedéseket, de ezt mintha senki sem díjazná. Ráadásul a bejelentés időnek előtte kiszivárgott, az amerikai tőzsdéken még vidáman lehetett spekulálni az euró ellen. Nem először történik ez meg a Standard and Poor’sszal. Ugyanígy járt, amikor az Egyesült Államokat minősítette le – azt sem sikerült titokban tartani a tőzsdezárásokig. A harmadik malőr, Franciaország hibás és még az utolsó pillanatban visszavont leminősítése végképp nem növelte a bizalmat a szervezet iránt.

Pánik ettől még nincs, a titkosszolgálatokat sem eresztette rá eddig egyik ország sem az S&P-re. Az Európai Bizottság marad az ortodox megoldásoknál. Három hete javasolta a hitelminősítők szigorúbb megrendszabályozását, ám évek óta adós a valódi alternatívával. Az európai hitelminősítő szervezet, amely helyrebillentené az egyensúlyt – vagy épp megerősítené az amerikaiak ítételeit –, még mindig csak álom.