Lám, mégsem önimádó Türkménbasik irányítják Oroszországot: hiszen miféle kézi vezérelt demokrácia az, ahol a hatalom pártja csak vereséggel felérő győzelmet arat a választásokon, a megszokott kétharmad után megelégedve szerény egyszerű többséggel? Márpedig az Egységes Oroszország (JeR) így járt, bizonyságául annak, hogy a Kreml megbízottjai nem manipulálják a választásokat. (Megmondta ezt a Központi Választási Bizottság élén álló Vlagyimir Csurov is, aki büszke szerzője a nevével fémjelzett axiómának, amely szerint „Putyinnak mindig igaza van”.) Így látta ezt Dmitrij Medvegyev elnök is, aki szeptemberben „béna kacsává” üttette magát, bejelentve, hogy a márciusi elnökválasztáson maga helyett ismét Vlagyimir Putyin indulását javasolja. A nyolcévi elnöksége után az elmúlt négy évben kormányfőként teljesítő politikus cserébe Medvegyevet kormányfőségre ajánlotta.

Ez megmagyarázza, miért engedhette meg magának a hatalom, hogy szűk többséggel is beérje a parlamentben. A kétharmad elvesztését ugyan be lehet állítani vereségnek, Putyin azonban csak nyert rajta: presztízsveszteség nem őt, hanem legfeljebb az amúgy is csak árnyékában mozgó tanoncnak tekintett Medvegyevet éri, aki ezúttal a JeR listájának élén állt. A márciusi elnökválasztás eredményét ez azonban aligha befolyásolja. Ha jelzi is a társadalom belefásulását a putyini évtizedbe, várható győzelmét senki sem vonja kétségbe. Ráadásul Putyin csak olyan kétharmadtól vált meg, amelynek gyümölcseit már learatta: az „alkotmányos többség” segítségével Medvegyev módosította az alkotmányt, amely révén az új parlament mandátuma négy helyett öt, a következő elnöké pedig hat évre hosszabbodott. (Putyinnak így kétszer hatéves elnökségre van esélye a törvény szerint.) Az egyszerű többséggel bíró JeR minden egyébben így is akadálytalanul ellátja a feladatát, és nem szorul az egyébként is kezes ellenzékre, amely szintén örül, hogy győzelemként adhatja el saját 11–20 százalék közötti eredményét. A regionális parlamentekben is stabilan a JeR dominál, így Putyin akadálytalanul jelölheti ki a régiók kormányzóit is, a helyi parlamentek formális jóváhagyásával.

Sőt az elnöki berendezkedésű orosz rendszerben az államfő súlyát csak növeli, ha nincs olyan formáció a parlamentben, amely önmagában is távozásra kényszeríthetné az elnököt. A duma amúgy is súlytalan szereplője az orosz politikai struktúrának, hiszen a kormány nem neki, hanem az elnöknek felel.

A JeR 2007-hez képest 15 százalékpontot zuhant, de ez nem igazolja, hogy a választások manipuláció nélkül zajlottak volna le, legfeljebb azt, hogy a kitűzött cél ezúttal nem a kétharmad volt. Az ötvenszázalékos győzelem jó érv a „totális diktatúrát kiépítő hatalomról” szóló ellenzéki vádakkal szemben. Elegánsan odabiggyesztett fügefalevél, amely épp eltakarja azt, amit az állampolgárok parlamenti választások címén valójában kaptak.