Abban az egyelőre csak általa látott csodás jövőben múzeumok népesítik be a ma még üresen romló állami ingatlanokat, millennium kori vagonok suhannak a kisföldalatti alagútjában, odafönt sétálók kerülgetik az omnibuszokat, és már tényleg semmi mást nem kell eldönteni, mint hogy üvegből vagy drótból rekonstruáljuk-e Andrássy Gyula lovas szobrát, hogy vigyázó tekintetét a róla elnevezett sugárúton tarthassa.

A kiegyezéskor az Andrássy út ideája is fantazmagóriának tetszhetett – feddte meg az államtitkár a hónapok óta lankadatlanul szkeptikus újságírókat, arra utalva, hogy fognak itt még csodálkozni a kicsinyhitűek. A történelmi párhuzam jogos. Apró különbség, hogy eleink nem az EU merőben esetleges pénzéből akarták megvalósítani nagy ívű terveiket, hanem kőkemény állami támogatást, adókedvezményeket állítottak az ötleteik mögé.