Én szerintem ez doktriner álláspont, mivel olyan előterjesztések kerülnek így a szemétkosárba, mint például a magánnyugdíjpénztárak vagy a médiatörvény ügye. A Jobbik nélkül nem lehet megszerezni a képviselők negyedének az aláírását, mert kormánypárti képviselő soha nem fog egyetlen előterjesztést sem aláírni az ellenzéki pártoknak, ez nyilvánvaló. Pont így lett a dolog kitalálva!

Az az érvelés sem állja meg a helyét, hogy ezzel az „együttműködéssel” egy későbbi Fidesz–Jobbik-koalíciónak teremtenék meg az erkölcsi alapját. Révész úr úgy gondolja, hogy Orbán Viktornak lenne valamiféle gátlása a Jobbikkal koalícióra lépni, ha az kell ahhoz, hogy miniszterelnöki pozícióját megtartsa? Érdekli őt a külföld, a nagyhatalmak véleménye? Ha cinikus lennék, akkor azt mondanám, hogy a szerzőnek olvasnia is kellene az újságot, nem csak írni. Persze tudom, hogy ő mennyire tájékozott, több évtizedre visszamenőleg.

A fent írt és még több tucat fontos törvény felülvizsgálata maradna el, ha a pártok Révész Sándor útmutatása szerint járnának el. Ez százezrek vagy inkább milliók súlyos jogsérelmével járna, ezért a közös előterjesztés csak „bocsánatos bűn” lenne. Meg kell tenni!

Ami a Fidesz–Jobbik-koalíciót illeti, az a véleményem, hogy akármilyen választásikörzet-matek mellett egy olyan pártnak, amely négy éven keresztül folyamatosan a lakosság nyolcvan százalékának érdekei ellen törvénykezik, feltétlenül meg kell buknia a következő választáson. Ha a mai ellenzéki, és más demokratikus pártok nem tudják megszerezni együtt legalább a többséget, akkor megérdemlik a sorsukat. És megérdemlik majd az otthon maradó, ostoba választópolgárok is. A betelefonálós műsorok tele vannak felháborodott nézőkkel/hallgatókkal, akik végül kibökik, hogy ők ugyan ilyen-olyan okokmiatt legutóbb nem szavaztak, de most nagyon nem tetszik nekik a politika. Úgy kell nekik, nekünk!

A szerző közíró

Ha cinikus akarnék lenni, bár éppen hogy nem akarok, azt mondanám, azért, ami az Alkotmánybíróság jogi és személyi kompetenciájából megmaradt, ennél sokkal kisebb árat sem érdemesmegadni. Nem az a kérdés, hogy Orbán Viktornak milyen gátlásai vannak, hanem az, hogy a demokratikus ellenzéknek milyen üzenete van a társadalom számára. Megőr zi-e a hitelét annak a normának a képviseletéhez, hogy nácikkal nem szövetkezünk, vagy sem? Ha maga is szövetkezik, akkor nyilván nem őrzi meg, és ebben az esetben nincs is rá okunk, hogy továbbra is a demokratikus ellenzék részének tekintsük.

Amíg a kétharmados kormányzó tábor egyben van, addig bármilyen alkotmánybírósági döntést meg lehet kontrázni az alkotmány módosításával. Ha ez a tábor szétesik, akkor majd az alkotmánybírósági beadványokhoz szükséges néhány képviselőt is ki lehet belőle horgászni.

Révész Sándor