Az ősbűn a végtörlesztés volt – ha információink pontosak, ebben teljes egyetértés volt az Orbán Viktor által tanácskozásra invitált neves közgazdászok között, akik néhány nappal az IMF-tárgyalások meglepetésszerű reanimálása és néhány órával a magyar államkötvények leminősítése után próbáltak navigációs segítséget adni a nemzetgazdaság erős viharba került kormányosának.

– A végtörlesztéssel nagyon mély sebet ütött a kormány a növekedésen – számolt be lapunk az elhangzottakról –, maga elől zárta el a gyorsításra alkalmas utat.

Ennyi? Egyetlen, a bankoknak még oly súlyos veszteséget okozó állami intézkedésre lenne visszavezethető minden gazdasági probléma, a forint árfolyama, a sikertelen állampapír-aukció és a börze pangása? Ez lenne az az ősbűn, amelynek felismerése, őszinte megbánása, netán cselekvő jóvátétele az üdvözüléshez vezető utat is megnyitja? Talán érdemes volna egy kicsit tágabbra nyitni a horizontot, két-három hónapnál régebbi történéseket is a látómezőbe emelve.

Nyissuk fel például az 1995-ös annaleseket. Sok ismerős tételt találunk. Akut egyensúlyi problémák tárulnak elénk az év elejéről beszámoló statisztikai jelentésekben, a kormány gazdaságpolitikájával szemben kialakult súlyos külföldi bizalmatlanságot, a fizetésképtelenség határára sodródott országról szóló beszámolókat olvashatunk. Az emberek közérzete rossz, hiszen a megelőző (választási) évben még érezhetően emelkedtek a bérek, ám a fogyasztás, az import masszív gyarapodása tönkretette az államháztartás mérlegét. A büdzsé csak rövid lejáratú állampapírok kibocsátásával tudja fedezni pénzigényét, hosszabb távú papírjaira ugyanis nem akad vevő. A bizonytalanságot erősíti, hogy nincs érvényes megállapodás az IMF-fel, s a nemzetközi sajtó már arról cikkezik, hogy az előző évben kirobbant adósságválság (nem görög, hanem mexikói) következő áldozata Magyarország lehet.

Kétszer nem léphetsz ugyanabba a folyóba?

Tizenhat évvel ezelőtt Horn Gyula kormánya, Bokros Lajos és Surányi György belegázolt az áradó, zavaros vízbe, és vámpótlék bevezetésével, a forint új árfolyamszabályozásával (a csúszó leértékeléssel), a felsőoktatás, a fogászati ellátás ingyenességének megszüntetésével, a gyesre, a családi pótlékra, a gyermeknevelési támogatásra jogosultak körének szűkítésével, a nyugdíjkorhatár emelésével és sok más intézkedéssel három év alatt valahogy átvonszolták az országot a túlsó partra. Orbán Viktor 1998-ban, az új kormányprogram vitájában már az európai átlagot meghaladó gazdasági növekedést ígérhetett.

Az ezt lehetővé tevő csomag (és persze névadója) azonban akkor is, azóta is átok alatt állt a Fidesz köreiben, vezetőik szónoklataiban Bokros az értelmetlen népnyúzás, a reform az öncélú megszorítás szinonimája – lett és maradt.

Ez az az ősbűn, amelynek bevallása nélkül semmin sem lehet fordítani.