1. Karácsony Gergely a II. kerületi időközi választás első fordulóját követően visszalépése ellen négy okot említett. Az első szerint az első fordulós eredményekből következően nincs értelme visszalépnie Lévai Katalin javára. Ha nincs ugyanis LMP-s jelölt, akkor szavazóik kisebb része Lévai Katalinra voksolna, de nagyobb része otthon maradna. Karácsony Gergely elindult, volt szavazóinak valóban kisebb része tette az x-et a szocialista jelölt neve mellé, de nagyobbik része viszont nem támogatta őt ismét. Az következett be, amit meg akart akadályozni, a Fidesz–KDNP-jelölt a második fordulóban nagyobb aránnyal nyert, mint az elsőben.

Az együttműködést vagy értéknek tekinti egy párt, vagy nem, és ehhez kötődően kell kidolgoznia taktikáját. Az LMP-ben láthatóan két szempont hadakozik: miközben az együttműködés a párt értékrendjéhez közelebb áll, aközben saját támogatottságukat már féltenék bármilyen együttműködéstől, nehogy a szavazók úgy érezzék, hogy „kijátsszák őket”. Az emberek azonban akkor érezhetik joggal becsapva magukat, ha az az állítás, amit hallanak, egyértelműen hamisnak bizonyul.

Magyarországot ma választási matematikában utazó, értékmentes kormány vezeti. Ez a cinizmus politikája, amelyben bármi és annak az ellenkezője is elképzelhető, ha az bárkit meggyőz, hogy a Fideszt támogassa, vagy minimumprogramként ne támogassa az alternatívákat, vagy el se menjen szavazni. Nem azért fognak megbukni, mert egy adott ponton elszámolják majd magukat, hanem azért, mert nem képviselnek senkit és semmit; mert bármilyen társadalmi csoporton, meggyőződésen, elven átlépnek. Azért, mert azon kívül, hogy hatalmon maradjanak, nem érdekli őket semmilyen változás, nem érdekli őket a holnap Magyarországa.

Választáson pedig nem azért indulnak a pártok, mert azokat kiírják, hanem azért, mert van hitük abban, hogy jobb országot képesek teremteni, jobban működő, hatékonyabb, végső soron jobb életet, több boldogságot eredményező megoldásokat adhatnak. Mi azt gondoljuk, hogy erre van bennünk elszántság, képesség és ehhez számos kivitelezhető javaslat, amit ma taktikai vagy egyéb okokból lesöpör a Fidesz–KDNP többsége. Mi ezért indultunk és indulunk el.

2. Karácsony Gergely második érve a visszalépés ellen az volt, hogy az LMP az MSZP ellen szerveződött meg, identitásának lényege az MSZP-ellenesség, így önfeladás lenne visszalépni. Én ettől sokkal többre tartom az LMP alapértékeit. Az LMP szerintem egy erős társadalmi igény kifejezője, amely jelentős részben az emberiség előtt álló globális kihívásokra keres lokális, nemzetállami szinten működtethető és fenntartható válaszokat rendszerkritikai, fogyasztásellenes, versenykorlátozó és ökológiai megközelítésekben. A XXI. század politikusainak ezekre a részben új problémákra kell működtethető választ adniuk. Szerintem nagyon sok esetben abban is egyetértünk, hogy milyen irányokban lehet fenntartható megoldásokat kidolgozni. Nem hiszek abban, hogy bármilyen választási együttműködés önfeladást jelent, ha a szereplőknek erős, világos, karakteres identitásuk van, amely azonosítható és támogatható. Ezt a konkrét választási helyzetben is igaznak gondolom, hosszabb távon pedig csak így lehet majd működni.

3. A visszalépés elutasításának oka az is, hogy az MSZP társadalmi elutasítottsága érdemben nem változott az elmúlt hónapokban. Ezzel szemben –az Ipsos adatai szerint – korábban az összes megkérdezett egyharmada utasította el az MSZP-t, ez az arány novemberre fokozatosan 15 százalékra csökkent. A legelutasítottabb párttá a Fidesz vált, az összes megkérdezett 21 százaléka van ezen az állásponton.

Nem az a kérdés, hogy egyik vagy másik pártnak vannak-e ellendrukkerei. Hogyne lennének, mindig is lesznek, ez is a demokrácia része. A kérdés az, hogy a párbeszédképes megoldásokban gondolkodók, akik a rendszer kereteit, vagyis a demokráciát, az alternatívák versenyét, a vitát és az összehangolt, egyeztetett megoldásokat elfogadják, képesek-e együttműködésben kitalálni ezeket a közös utakat és saját támogatóiknak bemutatni, hogy az egyes kompromisszumokat miért kötik.

A demokrácia nem arról szól, hogy az én pártom programja működik úgy, ahogy van, kizárólagosan, változatlanul, mindenki más pedig beállhat a sarokba szomorkodni a következő választásig, hanem arról, hogy a sokféle értékű emberek és csoportok olyan, a valósággal koherens, fenntarthatóan megvalósítható megoldásokat dolgozzanak ki és hajtsanak végre, amelyek a legközelebb visznek az általuk elképzelt ideákhoz. Erről szól a mindenkori ellenzék jelzőfény-, ellensúlyszerepe is, és erről szól a pártok közötti együttműködés is. És meggyőződésem, hogy ezért fog megbukni a mostani kormány is.

Biztos vagyok benne, hogy sokan utasítják el az LMP-ben az MSZP-vel való együttműködést, ahogy abban is, hogy az MSZP támogatói között is sokan táplálnak az LMP iránt ellenérzéseket. De a kérdés 2014-ben nem az lesz, hogy melyikünk a második, hogy az alsó társadalmi rétegek esélyeinek kiegyenlítése, a megbélyegzett munkásság kvázi felszabadítása, a perverz újraelosztás helyreállítása és a demokratikus rend rekonstrukciója melyikünk programja alapján tűnne könnyebben elérhetőnek, hanem az, hogy tudunk-e olyan közös pontokat találni, amelyek alapján együtt esélyünk lehet azt megcsinálni. Én abban hiszek, hogy fogunk, hiszen már most is ezen dolgozunk.

Az pedig mindkettőnk feladata lesz, hogy választóinknak értelmesen és vállalhatóan bemutassuk, milyen kompromisszumot milyen cél érdekében kell megkötnünk. Meggyőződésem, hogy a választók sok esetben felnőttebben gondolkodnak minderről, mint mi magunk, politikusok, úgyhogy nincs kétségem, hogy ezt is meg fogják érteni. Már csak rajtunk a sor.

4. Végül pedig Karácsony Gergely azt fogalmazta meg, hogy nem elégséges cél az együttműködéshez az Orbán-kormány leváltása, több kell, közös jövőkép. A szocialisták elvi okokból akarják a jelenlegi kormány menesztését. Az alkotmányosság ismételt megteremtése, a negyedik köztársaság létrehozása, a hatalommegosztás érvényesítése, az államkapitalista rendszer felszámolása és az ország gazdasági, pénzügyi stabilitásának kialakítása fontos közös teendők.

Karácsony Gergely is pontosan tudja, hogy mind az LMP, mind az MSZP jelentős munkát végez az Orbán utáni világ, a demokratikus helyreállítás és az azt követő jövő ajánlatának megfogalmazására. Nap mint nap ezt tesszük az Országgyűlésben és a képviselő-testületekben, sok esetben az utcákon, köztereken. Az MSZP 2010-es és 2011-es alternatív költségvetése, a munka törvénykönyvéhez benyújtott módosító javaslatok, a folyamatosan megfogalmazott oktatási, szociális, önkormányzati, egészségügyi, rendészeti alternatívák sorozata, vagy akár az alternatív választásitörvény-koncepciók mind ezt a jövőt hivatottak felvázolni. Az MSZP legutóbbi kongresszusán vitára indított szakpolitikai koncepciók is ezt az utat jelölik. Az LMP is több ügyben nyilvánosságra hozta saját javaslatait a parlamenti ügyek egy részében, költségvetési, felsőoktatási, választási, önkormányzati vagy épp közjogi koncepcióik megismerhetők, letölthetők. Éppen ezek ismeretében merem kijelenteni, hogy értékrendünkben számos közös pont van, amely jó alap arra, hogy a jövőben megfogalmazzuk, mihez kérjük együtt Magyarország támogatását.

5. Plusz egy. Az az érvelés, magyarázat, miszerint ha visszalép, akkor szavazói távol maradnak, nem igazolódott. Korábbi támogatói azért nem mentek el szavazni, mert hiányolták a balközép, demokratikus pártok együttműködését. Egy következő választáson az egységesülő jobboldallal kell majd megmérkőznie a demokratikus parlamenti és parlamenten kívüli (?) ellenzék együttműködésének. A pártok politikai felelősséggel tartoznak a választóknak és közülük is leginkább azoknak, akik szemlélete, értékvilága közelálló. A jogállam, az alkotmányosság helyreállítása és a társadalmi egyenlőtlenségek csökkentéséért tenni akaró pártok közös fellépésében az első lépcsőfokok megtétele kimaradt, de még van esély a társadalom többségének közös megszólítására. Mindenkinek tudnia kell azonban, hogy a várhatóan elfogadásra kerülő, a demokratikus lehetőségeket erősen szűkítő új választási törvény szerint is már nem vissza kell lépni, hanem előre.

A szerző az MSZP országgyűlési képviselője

MARABU RAJZA