Aligha lehetett ugyanis elhinni a kormánynak, hogy valóban beéri ezzel a filozófiai alapvetéssel, és nem lép egyet tovább,magyarán nem áll neki védeni a fogantatással megkezdődött, azaz magzati életet.

Tudom, persze, hogy a két derék kereszténydemokrata, Pálffy István és Sáringer-Kenyeres Tamás képviselői indítványában nem az abortusz tilalmát proponálja. Ez talán még szerintük is túlzás lenne bő fél évvel a fogadkozást követően, akkor, amikor az alaptörvény még hatályba sem lépett. Amit javasoltak, az pusztán a művi terhességmegszakítás gyakorlati ellehetetlenítése: ha a költségvetésből kikerül az ilyen műtétek elvégzésére szánt 400 millió forint, a kórházak kénytelenek lesznek a beavatkozást kérőknek kiszámlázni a műtét és a kórházi kezelés díját. Aki tud fizetni, kikaparják.

Bizonyára Pálffy István és Sáringer-Kenyeres Tamás is tisztában van a tényekkel. Tudja, hogy Magyarországon a szegények, alacsony iskolázottságúak között aránytalanulmagasabb az abortuszra kényszerülők aránya, mint a magasabb státuszú, művelt asszonyok körében. Tudja, hogy a felelőtlen, küretre szaladgáló, könnyűvérű nőcske bornírt legenda, a valóságban az ilyen műtétek zöme mögött anyagi ellehetetlenülés, nélkülözés, családi kényszer, tépelődés és temérdek átsírt éjszaka van. Tudja, de kereszténydemokrata. S mint ilyen, módosító javaslatában még azt a gesztust sem teszi meg, hogy „az emberi élet védelmében” például a fogamzásgátlók árának támogatására, a fogamzás megelőzésével kapcsolatos felvilágosításra, esetleg a világban már hozzáférhető, de nálunk a nők elől makacsul elzárt „esemény utáni” szerek terjesztésére ajánlaná fel a pénzt. Nem. A két képviselő (kínos, de itt jegyezzük meg: pártjuk, tehát az általuk képviselt ókonzervatív ideológia népszerűsége kitartóan nincs a mérhető tartományban) szemforgató, de üzenetértékűmódon az örökbefogadások ösztönzésére és az ifjúság táboroztatására szánná az összeget.

Ez az embertelen javaslat nem pusztán arról szól, hogy két kereszténydemokrata képviselő a XXI. században nyíltan vállalja annak felelősségét, hogy a megoldhatatlan helyzetbe kerülő asszonyok ismét főzetekkel, gyógyszerekkel, kötőtűkkel, saját létüket veszélyeztetve vessenek véget annak a megfogant életnek, amelynek kifejlődését képtelenek vállalni, s amelyről dönteni e pillanatban nemcsak fájdalmas, hanem törvény biztosította joguk is. Az indítvány azt is jelzi: ha életbe lép az alkotmány, bizony lesz, aki az Alkotmánybírósághoz forduljon, hogy a most még levegőben lógó mondat szellemében vizsgálja felül az abortusz jelenlegi szabályozását is.