Mesét olvasok. Haladunk a könyvben előre (Benedek Elek: Vége jó,minden jó), így kerül sorra a Dolgozz, macska! című történet. Ebben a szegény legényhez feleségül megy egy gazdag lány, aki az esküvő előtt két dolgot kötött ki: ő nem fog dolgozni (házimunkát végezni), és a férje soha nem verheti meg. A legény beleegyezett, megházasodnak, élnek, éldegélnek. Egy idő után a legényt kezdte idegesíteni, hogy amíg ő dolgozik, a felesége csak tereferél a többi asszonnyal, de a fogadalom miatt nem tehetett mást, csak hallgatott. Amikor nem bírta tovább, egyszer munkába menet azt mondja a házban lakó macskának nagy furmányosan, hogy amíg el van, seperje ki a házat, főzzön vacsorát, mert ha nem, nagyon megveri. A feleség csak bámult, azt hitte megbolondult: – De hát a macska nem érti kelmed beszédit.

– Akkor is tegye meg, amit parancsoltam, mert nekem nincs más, akinek parancsoljak. A férj este jön haza, látja, hogy nincs kitakarítva, nincs megfőzve, „fogja a macskát, ráköti a felesége hátára, elő a szíjostort, s ütni kezdi amúgy magyarosan. Nyávogott a macska keservesen, sírt, bőgött az asszony még keservesebben.” A verés csak akkor marad abba, amikor a nő megígéri, hogy dolgozni fog. Másnap aztán elszalad az apjához, és elpanaszolja, mi történt vele. Az apja azonban elkergette a lányát, „hogy menjen haza az urához, ott van az ő helye”. És mivel aznap sem dolgozott, a férj este ugyanúgy elverte a szíjostorral. Harmadnap aztán kiseperte a házat, vizet hozott a kútról, vacsorát főzött: „az ifiasszonyból olyan gazdaasszony lett, hogy nem volt párja hét puszta határban.”

Tanmese. Kissé ugyan árnyalja azt a nézetet, hogy a videojáték rosszra tanít, a mesekönyv ellenben jóra, de a célját tekintve persze remekmű, szemléletesen magyarázza el a gyereknek, hol a helye a világban, ha fiúnak vagy ha lánynak született. Ha fiúnak: parancsolhat és verhet. Ha nőnek: kiszolgálhat és tűrhet. Kedves gyerekek, véssétek jól a buksitokba: a férjet még az adott szó sem kötelezi, a feleséggel akkor sem szolidárisak a rokonok/ismerősök, ha ostorral ütik. A nők elleni erőszak megvetésének jegyében jó lenne azt mondani, hogy ez a mese csak véletlenül került gyerekeknek szánt könyvbe, a világképét pedig legfeljebb a történelemórán tanítják a rabszolgasághoz hasonlóan negatív kontextusban.

Jó lenne, de nem lehet. Az idén már 44 nőt vert agyon a társa Magyarországon, azaz csakúgy, mint tavaly vagy tavalyelőtt, minden hétre jut egy asszony, akinek elvette az életét az ura. Nyilván ők sem csak a macskának akartak parancsolni. Terrortámadásba (szerencsére) senki nem szokott meghalni Magyarországon, mégis milliárdokat költenek az újonnan létrehozott terrorelhárító központra. Ha a családon belüli terror elhárítására a TEK költségvetésének csupán pár százalékát fordítanák, akkor minden megyében nyílhatna olyan védett ház, ahová a bántalmazott nők menekülhetnek. De eddig még egyetlen kormány sem érezte úgy, hogy azzal a jelenséggel, amely minden harmadik emberölési eset mögött meghúzódik, valamit kezdenie kell.

Lehet, hogy a meseolvasással kellene kezdeni.