Ellenvéleményem alapja az, hogy a Munkaügyi Döntőbizottság alacsony fokú bíróság volt, amelynek határozata ellen a Munkaügyi Bírósághoz lehetett fellebbezni. Csakhogy a döntőbizottság minden tagja az egyik perbeli félnek volt a dolgozója. Függő viszonyban állt a munkaadóval, akinek vitája volt az egyik perbeli féllel. Következésképpen eleve adva volt annak a feltételezése, hogy a döntőbizottság a vitát a munkaadó javára fogja eldönteni.

Jómagam a múlt század hetvenes éveiben döntőbizottsági elnök voltam. Kevés dolgom akadt, de a döntések annak ellenére, hogy én a panaszos mellett foglaltam állást, a munkaadó javára hozattak meg. Engem meg sem kísérelt befolyásolni munkaadóm, de a bizottság két tagja velem szemben foglalt állást. Hogy csak opportunizmusból tették-e vagy rábeszélésre, nem firtattam.

Jogállamban nem szabad, hogy helye legyen olyan jogintézménynek, mint amilyen a Munkaügyi Döntőbizottság volt. Ez a véleményem még annak idején, vagyis a hetvenes években meg is jelent az Igazságügyi Minisztérium lapjában, a Jogpolitikában.

Dr. Del Medico Imre Budapest