A hajdani munkaversenyekben 100 százalék fölötti teljesítményekkel a kiszemeltek a sztahanovista címre is pályázhattak, bár ahhoz többet, sokkal többet kellett nyújtaniuk. Innen nézve akár szerénynek is mondható Lázár János fideszes frakcióvezető ama közlése, hogy pártjának parlamenti képviselőcsoportja „110 százalékban” áll Matolcsy György nemzetgazdasági miniszter mögött.

Lázár – mosolygós szellemességnek szánt – lihegését és annak olyan fajta indoklását, hogy Matolcsy hervadhatatlan érdemeket szerzett a magyar államadósságnak a KSH által még nem észlelt leszorításában („maradt, mi volt, a puszta lég”), kockázatos vállalkozásnak minősíteném.

Megtörténhet tudniillik, hogy a 110 százalék holnapután már 0 százalék lesz, mert a Vezér arra ébred, hogy még mielőtt őrajta verik el a port az ország ezerféle gazdasági hányattatásáért, be kell áldoznia önnön „jobbkezét”. Ha megteszi, élére állhat annak a fordulatnak, amelyet a hozzá egykor és ma közel álló közgazdászok az IMF-fel szembeni csatavesztés és a bóvlivá minősítés után szinte kórusban kérnek. És akkor esetleg még Lázárnak is el kell számolnia azzal, hogy miért öltözött vasba-vértbe Matolcsy mellett.

Emlékezetemben előjön egy olyan embernek az esete, aki az amúgy kötelező hűséget nem 100 százalékon, hanem afölött vélte és óhajtotta teljesíteni. Az illető neve ma újra forgalomban van, Biszku Bélának hívják. Amikor Lázár még épp hogy kikerült a bölcsődéből, Biszku, a gazdasági reform esküdt ellenfele, összeállított egy csinos, Kádár-ellenes dossziét és azt kiküldte Moszkvába, Brezsnyev elvtárséknak. Az időpont: 1978, Kádár épp ekkor készült visszahelyezni jogaiba a Biszku–Komócsin–Pullai–Gáspár-féle klikk által éveken át sikeresen fúrt reformot. Ezt megelőzendő, a dossziégyártó ember úgy gondolta, hogy mindazok a „kártékony” dolgok, amelyek Magyarországon felütötték a fejüket, Kádár nyakába varrhatók, s Moszkva majd levált(at)ja a főtitkárt. Biszku azonban elég ostoba politikusnak bizonyult, mert sejthette volna, hogy a csehszlovák „turbulenciák” után és a várható lengyelek előtt, a fizetésképtelenség felé rohamléptekkel közeledő Ceausescuval a háttérben a moszkvai elvtársaknak a kádári stabilitás kincs, tehát a dossziét fel se bontják, még akkor se, ha amúgy egyetértenek a tartalmával.

Így hát Biszku Bélát nyugdíjazták – indoklás nélkül. Ott, ahol ez megtörtént – a Központi Bizottság ülésén – felszólalásában Kádár Biszku nevét ki se ejtette a száján, viszont mondott valamit, aminek óriási visszhangja támadt Magyarországon. Elvtársak, mondotta volt Kádár, elég a szovjet–magyar barátságot 100 százalékra teljesíteni, nem kell a 150. Lázár Jánosnak nem volt elég a száz. Megint láttunk egy igazi, kiváló... na kit? Bolsevikot.