Új botrány érlelődik lassan, de egyre biztosabban. Az MSZP és az LMP kivonult a választójogi törvényjavaslattal foglalkozó bizottság tegnapi üléséről, miután a kormánypárti honatyák a szocialista Bárándy Gergely ismételt kérdésére sem tudtak értelmesen válaszolni arra, miért kell az úgynevezett túlkompenzáció, azaz miért akarják a győztesre adott, ám az eredmény ismeretében „fölöslegesnek” bizonyuló szavazatokat átvinni a kompenzációs listára. Az LMP-s Schiffer András szerint, ha a törvényt a jelenlegi formájában fogadják el, akkor „aligha beszélhetünk tovább arról, hogy az emberek szabad akaratából a Fidesz–KDNP leváltható”.

A kormányoldal politikusai – nyilatkozta – olyan választási földrajzot matekoltak össze, és azt úgy elegyítették túlkompenzációval, hogy legalább tízszázalékos ellenzéki fölényre van szükség ahhoz, hogy a mai kormánypártok kisebbségbe kerüljenek.

A választókörzetek újrarajzolása gyakori eset külföldön, és a régi, „úri” Magyarországon is megszokott volt. A Fidesz azonban megint nem tud önmérsékletet parancsolni magának, biztosra akar menni.

Ezzel két gond is van. Egyrészt, mint arról Schiffer is beszélt, egy olyan választási rendszer, amely nem az emberek akaratát tükrözi, „elhúzódó legitimációs válsághoz” – és tegyük hozzá, ne legyen igazunk, akár zavargásokhoz – vezethet. Másrészt, ahogy Orbán Viktornak Hillary Clinton amerikai külügyminiszter és az USA budapesti nagykövete is megmondta, a demokrácia legfontosabb kritériuma az, hogy szabad és igazságos választással leváltható-e egy országban a hatalom.

Ha nem, abból nagyon nagy baj lesz. A média- vagy az egyházügyi törvény miatti hazai és külföldi felzúdulás csak a kezdet.