A Fidesz egészében a magyar politikai közeg legvisszataszítóbb szereplője. Magunk nem jutottunk volna e konklúzióra, mert megannyi hibája ellenére e tekintetben nem versenyképes az olyan gyűlöletre született formációkkal, mint a Betyársereg, a Véderő vagy a Jobbik. Ám ha a narancssárga párt direktíváit fogadjuk el sorvezetőnek, akkor a következtetés helytállónak tetszik.

Mint köztudott, a Fidesz éppen azon munkálkodik, hogy törvénybe iktassa: az MSZMP által elkövetett bűnökért az MSZP is felelős. A kollektív bűnösség elvének narancssárga támogatása hasznos támpont az esztergomi események értelmezésében.

A kisvárosi történet kvintesszenciája: a helyi Fidesz-frakció bármire hajlandó annak érdekében, hogy ellehetetlenítse a kétharmados többséggel polgármesterré választott független Tétényi Évát. A város, a lakosság, a kistérség érdekei nem rivalizálhatnak Meggyes Tamás korábbi első ember dermesztően szervilis társulatának politikai céljaival. A szörnyű adósságot hátrahagyó, förtelmes hatalomgyakorlási technikával kitűnő korábbi fideszes városvezetőnek semmi sem drága az elöljárói poszttal járó kiváltságokért. Ennek nyomán a párt helyi szervezetének működésében összesűrűsödik mindaz, ami miatt a politikai elit bizalmi deficitje csöppet sem csökken, ami miatt a közügyek taszítják a polgárokat: az esztergomi fideszes frakció az önérdek-képviselet emblémája. A város hol a tömegközlekedést, hol a közvilágítást, hol iskolái a meleg ételt nélkülözik e harc következtében.

Ha elfogadjuk a Fidesz nyomán, hogy a politikában alkalmazható a kollektív felelősség elve, akkor e párt egésze felel az esztergomi őrületért. Már csak azért is, mert Meggyes minden botránya ellenére helyet kap a szervezet országgyűlésiképviselő-csoportjában. (Cinikusak azok a jobboldali kommentárok, amelyek szerint a helyzetért Tétényit is politikai felelősség terheli. Ez esetben ugyanis nincs mit árnyalni: a vállalhatatlan Fidesz-frakció műve a skandalum.)

Mindeközben Giró-Szász András a kormány nevében felelősök után kutat, mert a Moody’s hitelminősítő bóvli kategóriába sorolta Magyaroszágot. Súgunk: nem a nemzetközi baloldal, a New York–Tel-Aviv-tengely meg a mélytengeri kardhal az ország felemelkedésének az akadálya, hanem mindahány a közjó helyett egyéni ambícióit szem előtt tartó politikus. Mindazok, akik folyton összeesküvés-elméletet gyártanak, ellenséget keresnek, a gyűlöletért lelkesednek, s akár a kollektív bűnösség elvét is előkapják, ha érdekeik úgy kívánják.

Talán e gyakorlat kevésbé lelkes, ám egyéb okok miatt elkötelezett támogatói is pontosan tudják, hiába a mind groteszkebb teóriák föltálalása, a polgári demokráciát nem a falra vetített meserémektől kell megvédeni.

S ha már végképp olthatatlan a vágy a nyomozásra, egy kis segítség az első lépéshez: az ellenség köztünk van.