Orbán úr, bújjon elő!
Mire várnak még?
Attól, hogy úgy tesznek,mint a gyerekek, akik befogják a szemüket, mert ami nem látszik, az nincs, az bizony nagyon is van.
Uraim, nézzenek végre az emberek szemébe, és ismerjék el: 18 hónap alatt sikerült elérniük azt, amit az előző kormányoknak a legmélyebb gazdasági válság idején sem: Magyarországot bóvli kategóriába vezették, a világ egyik legnagyobb hitelminősítő intézete, a Moody’s befektetésre nem ajánl bennünket, s a Standard & Poor’s is csak azért adott negyedévet a hasonló lépés előtt, mert bízik abban, hogy megállapodást kötünk az IMF-fel és az Európai Unióval!
És önök miben bíznak?
Az államadósság elleni háborút elveszítették, a GDP-arányos adósság 82 százalék, ott áll, ahol akkor volt, amikor átvették az ország irányítását. És nem 74 százalékon, ahogyan a nemzetgazdasági tárca kommunikálja, úgymond 2010-es árfolyamon. Vegyék észre, hogy 2011. november van, és az euró/forint árfolyama 315 forint felett áll. Ezen az áron és nem a 2010-esen törleszti az ország az adósságait.
A 2012-es költségvetésről már most látszik, hogy tarthatatlan, a bevételeket túltervezték, a növekedést túlzottan optimistán mérik. A realitás nem GDP-javulás, hanem stagnálás, s a legrosszabb prognózisok szerint akár kétszázalékos romlás.
Ha abban reménykednek, hogy majd tömködik a lyukakat az adóbevételekből, megint csalódni fognak. Ellehetetlenítik az evát, visszakényszerítik a vállalkozókat a normál adórendszerbe, ami ugyan önök szerint több tízmilliárd forint pluszpénzt jelent, valójában vállalkozások felszámolását hozza magával, illetve újra beindítja a számlagyárakat. Kivezették az adójóváírást, nyernek vele 116 milliárd forintot, amiből 100-at azonnal vissza kell adni bérkompenzációként. A világon a legmagasabb szintre, 27 százalékra emelik az áfát, ezzel visszafogják az amúgy is haldokló fogyasztást, s növelik az inflációt.
A külföldi befektetésektől és tőkétől sem várhatnak megváltást, a Mercedes- és az Audi-beruházáson kívül nem tudnak felmutatni semmi komoly fejlesztést, a remélt kínai pénz sem ömlik az országba.
Nem mondok semmi újat, hiszen hónapok óta ezt szajkózzák a hazai és a nemzetközi szakértők, meg azt, hogy egy olyan országot, amely lábbal tiporja a földbe a magántulajdont, a piac nem szívesen finanszíroz.
Ehhez képest a miniszterelnök még tegnapelőtt is azt mondta a Magyar Állandó Értekezleten, hogy bár tombol az európai válság, Magyarországon vért verítékezve ugyan, de sikert siker követ. Melyik Magyarországra gondol? A valódira vagy a virtuálisra?
A virtuálisban talán nem emelkedik a nyugdíjasok rezsiköltsége, a valódiban azonban éppen most jelentették be, mennyivel drágulnak a fővárosban a víz- és csatornadíjak. Az ön világában becsülete van a munkának, a mienkben többet dolgozunk, kevesebb pénzért és kiszolgáltatottabban, mint eddig bármikor.
Miniszterelnök úr, nézzen az emberek szemébe!
Ne közgazdászokkal konzultáljon, akik nem merik önt kritizálni. Vegye maga mellé a Magyar Nemzeti Bank elnökét, és kezdjék el nyugtatni a piacokat, és legfőképpen az embereket, akik sajnos a valóságot látják, az ön virtuális Magyarországáról legfeljebb csak hallottak.
