A háború idején ment szinte mindenki, aki nem szándékozott részt venni a fegyveres harcokban. Akkor a menekülő vajdasági magyarok döntő többsége Magyarországra ment. Mára már ez a helyzet megváltozott. A maguknak új hazát választók közül a legtöbben friss diplomások, és az anyaországban is tapasztalható nehéz gazdasági helyzet miatt inkább már nyugatra vándorolnak.

A Magyar Nemzeti Tanács anyaországi pénzforrásokból megkísérli itthon tartani a fiatalokat. Az idén ötszáz ösztöndíjat osztottak ki a szerbiai állami egyetemekre felvetteknek, sőt a napokban még száz, úgynevezett demonstrátori ösztöndíjat is odaítéltek. A demonstrátorok ösztöndíja havi százötven euró, az elsőéves egyetemi hallgatóké ennél valamivel kevesebb. Ami pedig talán a legfontosabb, tanulmányaik befejezése után a fiatalokat biztos munkahely fogja várni!

Nyugtalanító jelenségek azért akadnak a Magyar Nemzeti Tanács oktatáspolitikájában is. A szabadkai gimnáziumnak évek óta nem engedélyezik egy általános gimnáziumi magyar tagozat beindítását, miközben egyrészt nagy a jó tanulók túljelentkezése, akik így nem tudnak felvételt nyerni sem a természeti, sem a társadalmi-nyelvi szakirányra. A gimnázium magyar anyanyelvű tanárai pedig nem tudják megvalósítani a törvény által előírt óraszámot, ezért fennáll annak a reális veszélye is, hogy a legjobb szaktanárok kénytelenek lesznek kilépni az oktatásból.

Azt sem lehet teljes bizonyossággal állítani, hogy a végzett diplomások a Vajdaságban is maradnak majd. Volt már olyan kendőzetlen nyilatkozat is, hogy az orvostudományi egyetem elvégzése után a jelölt el fog vándorolni innen oda, ahol sokkal többet tud majd keresni! Ingyenes egyetemi oktatás természetesen nem létezik. Az állami költségvetés alig tudja fedezni az egyetemisták felének a taníttatását, de az anyaországból érkezett ösztöndíjakért is keményen megdolgoztak az ott élő adófizető polgárok.

Ha a jövő értelmiségének egy része nem érzi az itt maradást morális kötelességének, akkor azt jogi úton kellene mindannyiunk érdekében kikényszeríteni, mert egyébként feleslegesen herdáljuk el az amúgy is szűkös pénzeszközeinket!

Nagy Kanász György, Szabadka