Tény, hogy az Izraellel vívott háborúk terhe javarészt Egyiptomra nehezedett, ilyenformán „jó oka” volt annak, hogy a jólét szerény tortájából a katonák sokkal többet kapjanak, mint mások. (Na nem a sorkatonák.)

Ez a modell az „arab tavasz” más országaira – Tunéziára, Líbiára – nem érvényes. Az elűzött vagy kivégzett diktátoroknak nem volt szívügyük a hadsereg. Inkább vérfoltos elnyomó szerveiket fejlesztették, bár e tekintetben az egyiptomi raiszok se maradtak el mögöttük.

A Mubarakot elűző egyiptomi forradalom szükségképpen merevedett be február óta. Az ország élén egy katonai tanács áll, melynek vezetője, Tantaui tábornagy két teljes évtizeden át szolgálta Mubarakot hadügyminiszterként. Ez az egyenruhás társulat nemigen akarja átengedni a kormányzást a civileknek, vagy ha igen, csak úgy, hogy a katonák előjogai fennmaradjanak. Mármost beírnák az új alkotmányba, hogy a katonai költségvetés kikerül a parlament ellenőrzése alól.

Nézetem szerint a tábornoki kar készen áll arra, hogy kiegyezzék az ország legszervezettebbnek tetsző politikai erejével, az iszlamista Muzulmán Testvériséggel. Az a választások valószínű nyerteseként ír majd e nagyon világias, de önnön nyomorától fuldokló ország számára egy vallásos üdvtanalkotmányt, cserébe nem nyúl a katonák gazdasági és jóléti infrastruktúrájához, adómentességéhez.

Csakhogy Egyiptom a Közel-Kelet békéjének fő letéteményese. Figyelő szemek százai követik belső mozgásait, kivált Izrael felől. A kairói katonai tanácsnál, a katonai felderítésnél, a külügyminisztériumban izraeli búcsújárás folyik.

A Netanjahu-kormány állítólag biztató jelzések sorát kapja arra nézve, hogy Egyiptom kitart az Izraellel kötött történelmi béke mellett. Ám nem látom, miként köthetné meg a tábornoki kar egy majdani polgári, de iszlamista kormány kezét e téren. Miként érhetné el, hogy az arab világ legnépesebb és katonailag legerősebb országa ne legyen támogató bázisa Arab-Palesztina iszlamistáinak, kik a szomszédos Gázában hatalmon vannak és Izrael likvidálására esküdtek fel?

Semmit sem mondok, ha azt mondom, hogy a tét óriási. Az egyiptomi fegyveres erők évi közel másfél milliárd dollárnyi segélyt kapnak az Egyesült Államoktól. E nélkül Tantaui és köre tönkremenne. Márpedig ha Egyiptom felmondaná a békét Izraellel, az amerikai pénzcsap elzáródna. Pláne most. Az Államok választási kampányában valóságos versengés folyik a „ki szereti jobban Izraelt?” címért.

Egy vagy két barátságtalan lépés az egyiptomi juntától, és feljegyezhetjük az öngyilkosság minősített esetét. Ilyen hajlamot a tábornokokban egyelőre nem látok.