Magyarország kormányfője tehát mindjárt kétfrontos harcot folytat. A hitelesekért érzett aggodalom persze érthető, hiszen a forint árfolyamának bedőlése – bedöntése? – miatt ők az eddiginél is nagyobb bajba kerültek. De hogy jönnek a képbe a „piás biciklisek”? Minden kilencedik-tizedik közlekedési balesetet kerékpáros okozza, legalább harmaduk „piásan”. Tényleg értük kell harcolni?

Mellesleg a mostani kormány találta ki, hogy az ittas vezetés tartozzék a közigazgatási bírsággal sújtandó szabálysértések közé, ami azt jelenti, hogy a „piás biciklist” minden mérlegelés nélkül harmincezer, ha kicsit többet ivott, hatvanezer forintra kell büntetni. Igaz, az eredeti javaslatban a nagyobbik összeg még százezer forint volt, de valaki negyvenezret „leharcolt” belőle – nyilván a valóság ismeretében.

De ha már ez a magyar való, és beletörődünk annak megváltoztathatatlanságába, a kormány sok más intézkedése is „a valóság teljes ismeretének hiányára” utal. Itt van a hajléktalanlét kriminalizálása: büntessünk meg, és amennyiben a bírság nem használ, csukjunk be mindenkit, aki az utcán lakik – hirdette meg a maga harcát a Fidesz hajléktalanügyi referense.

Kerüljenek rács mögé a piti tolvajok, ha gyerekek, akkor is – ez ugyancsak része a mostani hatalom politikájának. Pedig a magyar valóság, hogy a mélyszegénységben élő falusi emberek az erdőbe járnak fát lopni, s a tulajdon szentségéről talán egy gazdagon termő kukorica- vagy krumpliföld láttán is hajlamosak lehetnek megfeledkezni. Ez számít, a részeg biciklizés nem?

Adózni sem szeretünk. Az ipari méretekben folyó számlagyártást mindenki elítéli, amikor viszont a saját kisvállalkozásról van szó, az emberek készek árnyaltabban gondolkodni. Akkor nem tartják ördögtől valónak, hogy a nyereség eltüntetése érdekében minden forintot igyekeznek „leköltségelni”. Ez szintén a magyar valóság eltagadhatatlan szelete. Legyintsünk rá? Vessünk keresztet – mint az evára?

A kétszázezret alig meghaladó átlagkereset vagy a tizenegy százalék körül befagyni látszó munkanélküliség szintén a magyar valóság része. Az egykulcsos szja bevezetése – amellyel a korábbi ígéretek szerint mindenki jól jár – mégis csak a gazdagoknak kedvezett.

Az állástalanok közben egyre kevesebb segítségben reménykedhetnek; félmillió ember kap nem egészen harmincezer forintnyi jövedelempótló támogatást. Igaz, nekik azt ígérték, hogy közmunkát biztosítanak, és akár havi 48 ezret is megkereshetnek. A miniszterelnök szerint ezzel kinyitják előttük a középosztályhoz vezető út kapuját.

A magyar valóság teljes ismeretében mondható ez? Színjózanul?

Itt a kormányfőnek sem lehet problémája