Hétfőn az ország házában képviselői kérdésre válaszolva maga a miniszterelnök jelentette ki, hogy az új köznevelési rendszer kiépítésének többletforrását, 2015-ig több mint 700 milliárd forintot, a kormány nem tudja biztosítani. Nem lesz pénz tehát az államosított iskolák finanszírozására, nem lesz pénz az egész napos nevelés-oktatás költségeire, nem lesz pénz az új intézmények, például a tanfelügyeleti rendszer kiépítésére, és nem lesz pénz az adu ásznak szánt pedagógus-életpályamodell bevezetésére sem. A pedagógusoknak szánt mézesmadzagról a méz elmarad, a „brutális béremelés” (Gloviczki Zoltán) bizonytalan időre elnapolva.

Ez a lufi kipukkadt.

A törvény hazafias, nemzeti elkötelezettségű – állította Orbán Viktor. Ha ez igaz – fogadjuk el jóindulatúan –, akkor a haza miniszterelnöke részéről az lenne a hazafias tett, azzal tudná nemzeti elkötelezettségét bizonyítani, ha a rendszer kiépítéséhez szükséges többletforrást – mint fentebb mondtuk, 2015-ig több mint 700 milliárd forintot – garantálná. Ő viszont megértette a gazdasági élet szereplőinek üzenetét. Az államkötvények kibocsátásának sorozatos kudarca, az országkockázati felár növekedése, a forint folyamatos gyengülése, és egyéb kőkemény tények, melyeket a miniszterelnöki akarat nem képes befolyásolni, azt jelzik, baj van. Nagy baj. S ebben a helyzetben, az IMF „védőhálójában” bízva a termelő ágazatok mozgásba lendítéséhez (lásd, 2012. az elrugaszkodás éve) kell a pénz. Ehhez, nevezzük nevén, az eddigiekhez képest további megszorításokra van szükség. Az óvodás-iskolás gyerekek, a pedagógusok nem számítanak, a titkos háttéranyag számításai alapján e területről ki fognak vonni 173 milliárd forintot. Hoffmann Rózsa mosolyog, a törvény tervezetében is meghivatkozott gróf Klebelsberg forog a sírjában.

Ne legyen kétségünk. A fideszes–KDNP-s mamelukhad a törvényt – apróbb módosításokkal – meg fogja szavazni.

Ennek ellenére Orbán Viktor hétfői parlamenti mondatai alapján állítjuk, a Nemzeti Köznevelési Törvény a végszavazás előtt elbukott.

A szerző pedagógus