Az átlagéletkor növekedésével becslések szerint az emberek többsége rákban fog meghalni. Az egyik legtöbb szenvedéssel járó betegségben. És nem otthon, s nem mint régen, barlangokba, a hegyre, a pusztába vonulva végelgyengülésre. Nem is otthon, hanem kórházban.

Egy jó állapotban lévő egészségügyben az eutanázia kérdése úgy merül fel, hogy mit tegyenek, ha a beteg minden lehetséges kezelést megkapott már, ennek ellenére már csak a méltatlan szenvedés köti az élethez. Ennél rosszabb helyzetben azonban az is kérdés, hogy az eutanáziát nem a kezelés helyett alkalmazzák-e. Ha az orvosok vagy a nővérek a feltételezett gyilkosságokkal szabadultak a kezelés mocskától, kínjától, nincs morális kérdés, csak jogi. Ha nem bírták elviselni mások szenvedéseit, és ezért akár börtönbe is mennek, van kérdés. Erkölcsi értelemben megválaszolhatatlanul súlyos. Éljünk a kiváltsággal, és ne ítélkezzünk, nekünk ugyanis nem muszáj. A bírák kénytelenek lesznek.