Díjbeszedők
A kormány nevében Halász János két hónapja megígérte az egyik neonácinak az Országgyűlésben, hogy elveszik Kertész Ákostól a Kossuth-díjat. Orbán Viktor egy hónapja az Országgyűlésben megígérte egy másik neonácinak, hogy bátran rendezni fogják a visszavonás lehetőségének a kérdését, mert bizony ma még nemhogy Kertész Ákosnak, de Gerő Ernőnek is érvényes Kossuth-díja vagyon. A múlt héten a Heti Válasz megírta, miként rendezi majd a Semjén Zsolt és társai által jegyzett, benyújtásra váró törvénytervezet a visszavonás kérdését. Hát éppen úgy, hogy Kertész Ákos Kossuth-díja visszavonhatatlan legyen! A visszavonáshoz ugyanis a világon semmit nem kellene rendezni, mert a Gyurcsány-kormány idején már mindent elrendeztek. Az Alkotmánybíróság felszólítására 2008-ban törvényben szabályozták a visszavonás lehetőségének a kérdését, azóta az államfő a kormány előterjesztésére bárkinek a Kossuth avagy Széchenyi-díját visszavonhatja, aki arra a kormány szerint érdemtelenné vált. Orbán Viktor, ha akarná, holnap visszavonathatná Kertész, Gerő vagy (ha nem kapott még elég pofont Nyugatról) akár Lukács György Kossuth-díját, de az emberei azon dolgoznak, hogy ezt a lehetőséget elvegyék tőle. A Semjén-féle törvénytervezet ugyanis az érdemtelenné válást jogerős bírósági ítélethez kötné. Ilyen pedig a fentiekkel szemben nyilván nem lesz.
Mi ütött ezekbe? Tán megszerették Kertész Ákost és Gerő Ernőt? Nekem egy ötletem van: eszükbe jutott, mi lesz hatalmuk múltán az ő Kossuth-díjasaikkal. Esetleg lezavarnak még egy nagy tisztogatási akciót, a jelenlegi törvény alapján visszavonnak egy rakás díjat, és aztán szavazzák meg a maradékot és az általuk hozzáadottakat védő törvényt. Ha mégsem ezt teszik, akkor a cinizmusuk mégsem egészen következetes.
De hát mi is múlik ezen? Kinek a megbecsülése fordul megvetésbe, vagy a megvetése megbecsülésbe attól, hogy visszavonnak egy díjat, avagy mégsem? Zolától elvették a becsületrendet, mert kiállt Dreyfus mellett. Na és? Akik becsülték őt a J’accuse miatt, ettől megvetették? Akik gyűlölték őt a J’accuse miatt, tisztelték volna a becsületrendjét, ha megmarad? S ha a zsidók deportálásában bűnös Papon vagy a hazáját Hitlernek kiszolgáltató Quisling díjait nem vonták volna vissza, akkor többre becsülnénk őket? Írjuk az MSZMP vezetőinek a javára, hogy nem fogadták el 1959-ben, amikor még javában akasztgattak, a harmincegy Kossuth-díj visszavonására vonatkozó előterjesztést, és Kossuth-díjasként rohadhatott tovább Déry Tibor és Háy Gyula a börtönében? Kételkedik valaki Gábor Miklós Kossuth-díjas nagyságában attól, hogy nem a Hamletért, hanem Sztálin megformálásáért tüntették ki? Emlékszünk még, kik fogadták el Kádár véres kezéből 1957-ben a Kossuth-díjat? Kodály Zoltán (1948 és 1952 után harmadszor), Németh László (aki ezt a forradalmat eláruló moszkovita drámájával gyorsan meg is hálálta). Amúgy meg létezik intelligens polgár, aki el tudná képzelni, hogy egy Kodály, egy Németh ne legyen Magyarországon a legmagasabb kitüntetés birtokosa? És vissza kell vonni ahhoz Bátai Anna sztahanovista habarcshordó Kossuth-díját, hogy az ő Kossuth-díjasságát senki ne vegye komolyan?