Németekként kell viselkednünk – summázta Nicolas Sarkozy elnök a franciákra váró megszorításokat október végén. Nem viccelt. Az Európai Unió vezetése a válság tükrében egyre inkább Berlinbe került át. S valószínű, hogy német mintára kell átszabni az uniót, hogy működőképes maradjon. Ettől sokan idegesek. Látva a berlini diktátumok alapján (is) megalakult technokrata kormányok szaporodását, többen a demokratikus kontrollt hiányolják a kézi vezérlésűvé váló unióban. Elfelejtik, hogy az unió alaptermészetéből fakadóan elitista. Az egyik brit parlamenti képviselő pedig a minap odáig ment, hogy arra emlékeztessen, éppen a német dominancia megakadályozásáért vesztették életüket oly sokan Európában hetven évvel ezelőtt. De Londonban az emberek amúgy is szeretik azt gondolni, hogy az unió nem más, mint egy nagy német összeesküvés.

A német ortodoxiát kárhoztatja mindenki, aki úgy látja, az eurózóna válságát az Európai Központi Bank tömeges államkötvény-vásárlása tudná megoldani. A németeknek azonban ez tabu. Az EKB pénznyomtatása kapcsán a németekben felsejlik a weimari hiperinfláció réme. Úgy vélik, ez a megoldás ráadásul rossz üzenetet küld a felelőtlen kormányoknak: a fiskális fegyelmezetlenség nem jár következményekkel, majd megoldja a központi bank. E miatt a „morális kockázat” miatt nem támogatja a német vezetés az eurókötvények gondolatát sem.

Berlin sarokba akarja szorítani az eurózóna államait, mielőtt engedne. Ezzel – szakértők szerint – maga is hozzájárul a válságmélyüléséhez. Érthető azonban, hogy a takarékoskodó német állampolgárokat nehéz meggyőzni arról, kockáztassák az inflációt, és tegyenek még bele a közösbe csak azért, mert például a jólétben élő olaszok – német szemszögből – eltapsolták a pénzt. De reálisan felmérve a veszélyeket Berlin talán hajlandó lesz engedni a dogmából. Ennek azonban kemény feltételei vannak: ilyen soha többé nem fordulhat elő, és ezt szerződésben kell rögzíteni a következő hónapokban. Szorosabb politikai uniót kell alkotni, a hitelben részesülő államok fiskális ügyeibe brüsszeli vétót kell biztosítani, Európai Valutaalapot kell létrehozni, a fegyelmezetlen eurózónatagokat automatikusan meg kell büntetnie az új rendszernek.

Történelmi időket él az EU, amikor tabuk dőlnek meg, és eddig félresöpört kérdésekben kell döntést hozni. Londonnak és Brüsszelnek is dűlőre kell jutnia egymással. David Cameron brit kormányfő sürgető, „kibeszélő” nyilatkozatai nem segítik a megoldást. Úgy tűnik, ebben is van előrelépés: Cameronnak sikerült megegyeznie Angela Merkel német kancellárral a hét végén arról, hogy milyen mértékű változtatásokat tud London elfogadtatni.

Németország igazi vonakodó vezető. Évtizedek óta mondogatja magának és mondogatja neki egész Európa, hogy csak nehogy megint a kontinens élére kerüljön. Most viszont nincs más választás.