A haza becsülete
A százezer forint alatt kereső csaknem egymillió munkavállaló pedig nem béremelésért, hanem munkahelye megmaradásáért imádkozik. Hazánk a 2012. évben várhatóan nem gyarapszik, a magyar gazdaság – és ebből eredően az ország – pengeélen táncol.
Magyarország fél, mert mindenkinek van egy kicsi veszítenivalója. Kimondva nem sok: egy kisvállalkozás, egy lakás, maroknyi tartalék pénz, esetleg egy középkategóriás autó. Ennyi a magyarok 95 százalékának az összes vagyona. Vannak sokan, akiknek ennyi sincs. Ezek a polgárok nem örömmel, hanem aggódva várják az új esztendőt. A fiatalok félve vállalnak akár csak egy gyermeket is e zord időkben, a már több gyermeket nevelők tördelik a kezüket, és nem tudják: lesz-e pénz a gyermek élelmezésére, öltöztetésére, iskoláztatására.
Eközben Magyarországon tárgyal a Nemzetközi Valutaalap (IMF) szakértői stábja: a tárgyalások tétje – mindenki tudja – az ország jövője. November 18-án (a dátum fontos!) ismertették hivatalosan: megkezdődik egy újabb IMF-megállapodás előkészítése, a szerződés véglegezése és aláírása a jövő év első hónapjaiban várható.
Most figyeljenek! Ugyanezen a – hazánk jövője szempontjából sorsdöntő – napon (november 18-án) a kisebbik kormányzó párt négy képviselője (köztük a miniszterelnökhelyettes) benyújtotta az Országgyűlésnek a Magyarország címerének és zászlajának használatáról, valamint állami kitüntetéseiről szóló törvényjavaslatot. (T/4988 számon, indoklással együtt 21 oldal). Alapos munka: foglalkozik az ország címerének és zászlajának használatával, az állami kitüntetésekkel, egyéb elismerésekkel. Külön öröm számomra, hogy a törvény (javaslat) erejénél fogva 2012. január 1. napjától – új kitüntetési formaként – Magyar Becsületrend is adományozható. (Nem tűnik túl eredeti ötletnek, de ezt hagyjuk.) Nem hiszek a szememnek! Amikor a parlament asztalán fekszenek (hogy csak a legfontosabbakat említsem) A szakképzésről, A nemzeti köznevelésről, A munka törvénykönyvéről, Az ügyészségről, Az egyes adótörvények és azzal összefüggő egyéb törvények módosításáról és Magyarország 2012. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslatok, akkor néhány honatya ismét feltalálja a Magyar Szent István Rendet (alapította Mária Terézia 1764. május 5-én) és megalkotja új kitüntetésként a Magyar Becsületrendet. Értem én, hogy ezek nagyon fontos ügyek, de véleményem szerint ma minden szellemi és materiális energiát – hangsúlyozom, minden alkotó energiát – az ország jelenét és jövőjét meghatározó kérdésekre kell fordítani.
Ez a törvényalkotókra is vonatkozik, sőt rájuk a legszigorúbb értelemben. Idetartozó – mosolyra fakasztó adalék –, hogy ugyanezen négy honatya közül az egyik már arra is javaslatot tett (nyugi, még nem törvényjavaslatban, csak a sajtón keresztül!), hogy december 24. munkaszüneti nap legyen. Kár, hogy ez idén már nem aktuális, mivel a 2011. évben a Megváltó születésének napja szombatra esik. De hol van még a jövő évi karácsony, ki tudja, milyen ajándék kerül akkor a fa alá?!
Komolyabbra fordítva. Sokak nevében kérem, hogy a vállalkozások és a lakosság mindennapjait és jövőjét alapvetően meghatározó törvényekkel foglalkozzanak a parlamenti képviselők: lelkiismeretesen, nagy hozzáértéssel. Alaposan vitassák meg a jövedelemszabályozási kérdéseket (adók, járulékok), és tudásukon kívül szívüket-lelküket is adják bele a köznevelési törvénybe. A szakképzést kulcskérdésként kezeljék, a jó megoldás megtalálására ne sajnálják az időt! Konzultáljanak tovább minden érdekelttel annak érdekében, hogy a munkavállalók számára méltányos és a vállalkozók számára pedig betartható új munka törvénykönyve szülessen. Aztán döntsenek, tudva és érezve azt, hogy óriási a felelősségük.
Na ezek után lehet beszélni a Szent István Rend újra- és a Magyar Becsületrend megalkotásáról, illetve az arra érdemeseknek való odaítéléséről. Erre még tudunk várni!
A szerző közgazdász
