A plurális demokrácia ázsiójának csődjét számomra mi sem mutatja jobban, mint hogy Karácsony Gergely kigombolt ingben aláássa a széles körű ellenzéki együttműködést, mintegy kesztyűt dobva a formálódó technikai koalíció arcába. Ilyen körülmények között egy fillért nem adnék a köztársasági eszme rekonstrukciójáért, de talán még a nyugat-európai típusú szociáldemokrácia gyökérverése is nehézségekbe ütközhet. Ha ez így megy tovább, napok is eltelhetnek anélkül, hogy föltűnne egy új, ígéretes neobaloldali chatszoba, levelezőlista vagy Call of Duty-klán, ez pedig katasztrofális következményekkel járhat az egész térségre nézve, az akadálytalanul tomboló Viktatúra közepette.

Bár.

Bár. Nem akarom elkiabálni. Mintha az enyhülés jelei mutatkoznának. Csak nehogy elbizonytalanodás legyen. Már akkor is csodálkoztam a hatalom példátlan önkorlátozásán és szinte félénk visszahúzódásán, amikor Albert Flóriánt nem Felcsúton temették el. Aztán az IMF-pofon vagy micsoda, bocsánat, világraszóló siker óta a kormány már lassan 48 órája nem nyert egyetlen huszárrohamot, atomháborút, tengeri ütközetet, intergalaktikus konfliktust sem. Szinte megmagyarázhatatlan. Mi történhetett? Kompresszort cserélnek a pátoszautomatában? Vagy már annyi pénz sincs, hogy valaki bedobjon egy kis aprót?

De hát pénz van, látjuk, mint a pelyva, annyi, Andy Vajna nem győzi majd kiosztani, csak a külföldi spekulánsok, a pénztőke karvalyfejű hiénái és a velük szövetséges belső ellenség támadása miatt vannak kisebb bizonytalanságok a piacon. A Malév most kapott megint 4,2 milliárdot, nem mintha nem kapott volna idén már egy tízest meg még nyolcat, és most lett meg a Rába is, annak még talán van egy-két éve addig, amíg ilyen Malév-szintre fejlesztik, hogy biztosan benyeljen évi tizenöt milliárdot.

Az erős állam víziójából kibontakozó még erősebb kabarétréfák révén csirke-tojás szituáció állt elő, intellektuális plázastop: még egy győztes szabadságharc, és végünk van.