Így megnyílik az út, hogy egy valóban baloldali kormány számon kérhesse a jelen urait a 20 év alatt elkövetett országrombolásért.

Feltételezem, hogy visszaadják diplomájukat, és visszafizetik az egyetem/ főiskola képzési költségeit, melyeket nyilván a kivételezettekre költött az állam, akiknek gyermekei még külföldi iskolákban is tanulhattak az ország pénzén, azaz a mi pénzünkön.

Egy valóban baloldali kormány e törvény alapján fölmérheti, miként gazdagodhattak egyes politikusok és szekértolóik, mikor az ország iparát elherdálták, áron alul kiárusították, az érte kapott horribilis összeggel elszámolni nem tudnak (igaz, nem is akarnak), mezőgazdaságát politikai megfontolásból tönkretették. Megkérdezheti, hogy hogyan történhetett, hogy az ország a szocialista országok között – gazdasági helyzetét és a demokráciaszintjét tekintve – az elsők között volt a rendszerváltásnál, és most az utolsó helyen kullog. Hogy a legalább stagnáló szerény jólét helyett eluralkodó nyomor kinek/kiknek a lelkén szárad.

Megkérdezheti, hogy az általuk oly sokszor emlegetett elmúlt gyilkos rendszer 1956 után hány ártatlan áldozatot szedett (pontos számot máig nem hallottunk, csak uszító gyűlöletbeszédet), és ez milyen arányban áll az évente átlag 120-130 fagyhalált szenvedett honfitársunk számával.

Sőt! Lehetne párhuzamot vonni, hogy a régi rendszer mit adott az embereknek, és ezzel szemben mit adott a jelenlegi, oly nagyra tartott rendszer. Érdekes összehasonlítás lenne, ezt valahogy nem akaródzik elvégezni.

Lehet papolni a szabadságról meg demokráciáról, de ezek lassan már nyomokban sincsenek a most már jól felismerhető diktatúrában, melynek létrejöttében egyaránt ludas a jelenlegi ellenzék is.

És vizsgálni lehetne, hogy milyen vagyont gyűjtöttek „azok” az ezt megelőző átkosban 40 év alatt, milyen vagyonokra tettek szert „ezek” 20 év alatt. Ezeket a vagyonokat természetesen vissza kell fizetni, és az okozott kárt meg kell téríteni az utolsó csavarig, amit a feleslegesen és az ország vagyoni helyzetéhez képest arcátlan pökhendiséggel véghezvitt átnevezések névtáblájába csavartak be.

„Azok”-nak lehetett mentségük, hogy tették, amit tettek egy dilettáns módon vesztett háború utolsó csatlósaként egy diktatórikus rendszer nyomására. „Ezek”-nek ilyen mentségük nincs! Tették, amit tettek, de azt a gazdagodás, a hatalom vágyából és nagyfokú dilettantizmusból tették, önös érdekből.

Ezek közül egyik sem mentség! Sőt! Súlyosbító körülmény!

Salga István Budapest