Ezt a forgatókönyvet érdemes lenne elkerülni, amikor az oktatási törvényekkel kapcsolatban Pokorni Zoltán és társai szerepét értékeljük. Ezt úgy érhetjük el, ha megvizsgáljuk, hogy mi a vitában elfoglalt álláspontjuk. Ebből kiderül, hogy Hoffmann Rózsa vádja („aki ellenzi az átalakulást, az a Gyurcsány–Bajnai-korszak restaurálását támogatja”) nemcsak arrogáns, de igaztalan is. Pokorni nem lett az ellenzéki pártok híve, most is azt mondja, amit a Fidesz oktatási kérdésekben korábban képviselt. Az kétségtelen, hogy Hoffmann felől nézve Pokorni és Magyar között alig látszik a távolság, de ez csak az extrém perspektíva miatt van így. Pokorni még mindig ellenzi a tandíjat és a 6+6-os iskolaszerkezetet, garantálná a kis vidéki főiskolák megmaradását –mind olyan elképzelés, amely aligha áll összhangban a korábbi reformokkal. Viszont nem támogatja, hogy az iskolákat elvegyék az önkormányzatoktól, nem gondolja, hogy túl sok a diplomás, és nem hisz abban, hogy a közeljövőben a pedagógusoknak több pénzt tudnak adni, ezért nem is kábítaná ezzel őket.

Ettől nem lett kevésbé fideszes, más ügyekben ugyanazt mondja, mint a pártja, legalábbis hallható köhintés nélkül szavazza meg az előterjesztéseket. A saját témájában viszont ragaszkodik a véleményéhez. Ez hírértékű. De csak azért, mert Magyarországot olyan párt kormányozza, amelyben a vezető totális hatalmat gyakorol, ezért tűnik szokatlannak a demokratikus, konzervatív pártoknál mindennapos jelenség: a képviselőknek is van meggyőződésük, önálló akaratuk. Senki nem kapja fel a fejét amiatt, mert a kormányzó német kereszténydemokratáknál a párt egyes képviselői mást mondanak, mint a kancellár. A republikánusok elnökjelöltek ezekben a napokban is nyilvánosan vitatkoznak egymással. Orbán Viktor el tudta fogadtatni a párttársaival, hogy ennek ellenkezője a normális.

Pedig az (lenne) a normális, hogy ha egy képviselő vállalhatatlannak tart egy tervezetet, felemeli a szavát vagy nemmel szavaz. Mint Bús Balázs tette a hajléktalanok elzárását lehetővé tevő törvénymódosításnál. Vagy mint azok a frakciótagok, akik az eva eltörlése ellen (részleges sikerrel) felléptek. Ezt hívják máshol parlamenti politizálásnak. Ezért választunk több száz képviselőt, különben frakciónként egy is elég lenne. Még az sem kizárt, hogy néhányan rájönnek, a nem ortodox gazdaságpolitika a szakadékba vezet. A jövő talán elkezdődött.