Az IMF nem biztosítási bróker: a szervezet hitelnyújtásra szakosodott, nem biztosításkötésre. Jó lenne erről értesíteni a miniszterelnököt. A közrádiónak adott pénteki interjújából az derült ki, hogy Orbán Viktort e téren félreinformálták. 

Az IMF csapata érkezik

Arról sem szóltak neki, hogy a szabadkéz-funkció a luxusautók kulcs nélküli ajtónyitásánál működik ugyan, ám az IMF-nél ilyen extra nem rendelhető. Esetünkben van négyféle hitelkonstrukció, abból lehet válogatni. Eszi, nem eszi, nem kap mást. S hogy cserébe Matolcsyék folytathatnák az ország növekedését zsugorodásba vivő „nem ortodox” gazdaságpolitikájukat? Erre áldást várni a valutaalap kőkemény profikból álló csapatától hiábavaló. Orbán azt szeretné, hogy az IMF „virítsa a pénzt”, mi pedig bemutatunk a piacoknak, hogy nekünk van védőhálónk, ne tessenek se a forinttal, se a kötvényhozamokkal spekulálni. A magyar ember ezt ugyanis nehezen tűri, még kevésbé szereti.

Az IMF-fel kommunikáció szintjén lehet keménykedni. Nem szólnak vissza, nem ez a feladatuk. A tárgyalóasztalnál viszont az Orbán-éra másfél éve alatt megteremtett fundamentumokkal – értsd: az államadósság virtuális csökkentése, a költségvetési hiány 3 százalék alá szorításának ígérete – nem lehet vigéckedni. Ott köszönni kell, és jó hellyel kínálni a vendéget, akitől szeretnénk valamit. Kivált ha a modortalanság betetőzéseként a partner újságból értesül a meghívásáról.

Az, hogy a tárgyalóasztalnál mi diktálunk, felejthető. Amilyen a megítélésünk, olyan az alkupozíciónk. A kormányon az elmúlt másfél év botrányos gazdaságpolitikája miatt kell elverni a port. Az önhittséggel párosított dilettantizmusnak a felső tízezren és a végtörlesztés előnyeit élvezőkön kívül szinte mindenki kárát látta. Most viszont arra van szükség, hogy a komoly áldozatokat követelő újjászervezési kísérletek (megszorítások) ne legyenek olyan hiábavalóak, mint a 2010-es 82 százalékos, GDP-arányos államadósság egy év alatti, 82 százalékosra történő megfeszített ütemű „csökkentése”. Amit az államosított magánnyugdíjkasszából kifizetett a kormány, azt ugyanis jelen állás szerint elvitte a forintgyengülés, s csak egy markáns forinterősödés hozhatja viszsza. A kettős beszédről illene most már leszokni, és az IMF-fel az ország számára előnyös megállapodást kötni.

S ha már egyszer ismét tárgyalunk, a nyilvánosság előtt tegyük. Orbán Viktor emlékezhet, milyen vehemensen követelték a 2008-as IMF-szerződés nyilvánosságra hozatalát, amit aztán Gyurcsányék meg is tettek. Kiderült, hogy nincsenek titkos háttéralkuk, az ország rabigába hajtása nem része a szerződésnek, igaz, a mozgástér kifejezés mellé sem lehetett odabiggyeszteni a „tágas” jelzőt.

Ami az „elmúlt nyolc év” mellett gondjaink másik okozóját, az euróövezeti adósságválságot illeti, el lehet tőle rugaszkodni, mint azt 2012 kormányzati szlogenje hirdeti, de úgy nehéz, hogy közben eltörik az ugródeszka, amelyet nevezhetünk akár IMF-hitelnek is. Ha erre nem ügyelnek, megfizethetetlen lesz a kórházi kezelés.