Játszanak velünk, az országgal, mint macska az egérrel. Azt hitték, hogy játszhatnak a világgal is, mint macska az egérrel.

Péntek reggelre már csak pikáns részlet lett, hogy a Matolcsy-minisztérium úgy jelentette be tárgyalási szándékát az IMF-fel, hogy arról nemcsak a kabinet több tagja, hanem az IMF sem tudott. Péntek reggelre már csak tragikomikus részlet lett, hogy a teljes Fidesz-vezérkar hirtelen felismerte a néhány hónapja még diadalittasan „kipaterolt” Nemzetközi Valutaalap védőernyőjének fontosságát.

Péntek reggelre már teljesen mindegy lett, hogy a kormányfő gazdasági minisztere ötleteként tálalta fel a „biztosítás típusú megállapodás” szükségességét, mint ahogyan az is, hogy a miniszterelnököt megcsalja az emlékezete, amikor egybemosva 2008 őszét és 2010 tavaszát, azt állítja, Magyarország a kormányváltáskor rosszabb helyzetben volt, mint Görögország. Bajnai Gordon ugyanis gazdasági konszolidációra készen adta át a hatalmat a mostani kabinetnek.

Péntek reggelre mindez másodlagossá vált, és csak azon volt érdemes elmélkedni, igaza volt-e a Nomura szakértőjének még előző este, amikor megjegyezte: „Attól tartok, hogy egyfajta tartalom nélküli verbális intervenció történt a piacokon.” Igaza volt-e 12 óra múlva a Bloomberg szakértőinek, akik a régi török trükköt emlegették: elhúzott tárgyalások az IMF-fel, mert a kapcsolatfelvétel híre elég ahhoz, hogy az ország megítélése ne romoljon tovább. „Verbális intervenció?”

Alighanem a kormány fülébe jutott, hogy a Standard & Poor’s pillanatok alatt a bóvli kategóriába sorolja Magyarországot, és akkor a jóisten sem tud majd a szabad piacról hitelt szerezni, hiába ismétli ezerszer is a kormányfő, hogy legfeljebb „kimegyünk a pénzpiacokra, bocsátunk ki állampapírt, kötvényt, kincstárjegyet, azt megveszik”. Nincs legfeljebb. Olyan magas a kockázati felár, hogy már csak a vérbő hazardírozók gondolhatják azt, képes lesz az ország kitermelni a hihetetlen kamatokat.

Az igazi hazardőr persze nem Matolcsy György, hanem maga Orbán Viktor. Aki tegnap azt mondta, továbbra is a német gazdaság jövő évi növekedési előrejelzését várják, hogy a most 1,5 százalékra tervezett 2012-es magyar GDP-gyarapodást „lejjebb vigyék-e”. Tudván tudja, hogy ezt kell tenniük, hogy a teljes költségvetést írhatják újra, olyan megszorításokkal, amilyeneket egy éve még a „patás IMF” sem követelt volna tőlünk. Most már csak az a kérdés, mit szól a pálforduláshoz Európa és a valutaalap. Hajlandó-e és milyen formában beszállni az újracsomagolt szabadságharc pénzelésébe? Fontosabb-e neki az unió kényes egyensúlya, az, hogy az ország be ne dőljön, „cserébe” Orbán játékszabályainak elfogadásáért?

„A magyar kormányt nem sürgeti az idő” – Orbán azt játssza, hogy játszik, játszhat. Velünk, az IMF-fel, Európával, mint macska az egérrel. Valójában már az életéért küzd. Másfél év alatt bebizonyosodott, hogy az „ő Magyarországa” Európa közepén idegen test. Most sarokba szorult, de bármit mondott korábban, és mond ma, megpróbálja eladni, komolyan eszébe sem jut, hogy elfogyhat a politikai tőkéje, s feladja.