Ma este, nyolc óra után pár perccel minimum több százan ülnek majd le a Parlamenttel szemben, s némán tiltakoznak a szegények elleni uszítás miatt. A demonstrációt a Kettős Mérce című blog szervezte a Facebookon, miután az Országgyűlés úgy határozott: börtönbe zárhatják a hajléktalanokat, mert életvitelszerűen nincs fedél a fejük fölött. Értsd: mert nincstelenek. (Miután több alkalommal határoztam meg gombnyomó droidokként a kormánypárti képviselőket, ezúttal tisztelegnék Bús Balázs III. kerületi kereszténydemokrata polgármester előtt, aki – vállalva a következményeket – nem adta nevét a döntéshez.)

A kormánypárti koalíció és a Jobbik kriminalizálja a szegénységet, mintha az rendészeti probléma lenne. Dermesztő az elképzelés, amely szerint ezeknek a szerencsétleneknek lenne más lehetőségük is, ám afféle kurucos kivagyiságból az utcát, a mocskot választják. Cinikus reakció azt állítani, hogy akik kiállnak értük, ráérő hippik, esetleg unatkozó jogvédők. (Első szabály: minden olyan jogvédő, aki nem csupán a 2006-os rendőrattak áldozatait védi, ultraliberális körútlakó, semmiképpen sem tiszteletre méltó polgárjogi aktivista.)

Persze akad körültekintő és figyelemre méltó, árnyalt konklúzióval operáló jobboldali kommentár is. Szilvay Gergely, a Konzervatórium című blogon megjelent írása szerint az ügy egyike azoknak, amelyeknél a szokásosnál „élesebben kitapinthatóak lehetnek a világlátásbeli eltérések”. A szerző leszögezi: a társadalmi igazságosság klasszikusan az igazságossággal egyenlő, így az előtag felesleges, s mindenkinek érdeme szerint. E ponton manifesztálódik az alapvető nézetkülönbség: a baloldal úgy véli, az igazságosság csupán akkor érvényesülhet, ha az egyén esélyt kap a kitörésre.

A hajléktalanoknak azonban nincs semmijük. Többségük alighanem olyan pszichikai és fizikai állapotban van, amely azt sem teszi lehetővé, hogy munkába álljon. (Nem mintha az aktuális gazdasági környezetben akadna bárki, aki egyetlen forintot is fizetne az akaratán kívül szagló, mosdatlan munkaerőnek.) Az államnak viszont nincs joga ítélkezni az utcán élőkről egészen addig, amíg nem szegnek jogszabályt. (A közterületen alvást meg a guberálást ezúttal nem sorolnánk e kategóriába.)

A társadalomnak, amíg erre minimális lehetősége mutatkozik, meg kell tartania azokat, akik önerejükből képtelenek megélni. Az állam, ha már interveniál, kidolgozhat egy néhány milliárdos programot az elesettek fölzárkóztatására: oktatással, lakhatási támogatással, ösztöndíjjal. Ha nem teszi, akkor legalább hagyja őket az út szélén, de ne zárja börtönbe. Mert ez igazságtalan. És éppen ezért tévedés azt hinni, hogy jogvédők, civil aktivisták, MSZP/LMP/DK-szimpatizánsok vagy Kocsis Máté exbarátnőinek fizetett bosszúállói ülnek majd ma este a Kossuth téren. Humanisták lesznek ott.

Abban bízva, hogy ez még mindig egy társadalom, közösség, nem pedig a Monopoly nevű társasjáték, amelyben kiesik, akinek elfogy a pénze.