Csak az csodálkozik ezen, akit becsapott a felszín, a színlelt belső viták, odamondogatások, amelyek az MSZP-elit és a Gyurcsánykör kapcsolatát eddig jellemezték. Előre átbeszélt forgatókönyv szerint zajlott a ketté-, illetve kiválás, megjátszott volt a szocialista törzsgárdából kitörő sóhaj, hogy megszabadulhatott egy súlyos ballaszttól, amely ártott a külső megítélésnek, és belülről is rontotta a pártmunka hatékonyságát. De az álca lehullt, a Fidesz szóvivője az MSZP kongresszusára időzítve ébresztette rá a közvéleményt a kulisszák mögötti alkura, miszerint amit eddig láttak, kész átverés, a két fél megállapodott abban, hogy a következő választásokon az MSZP adja a miniszterelnök-jelöltet, Gyurcsányt pedig nyilvánvalóan köztársasági elnöknek szánják.

Szerencséremég idejében rádöbbenhettek az emberek, hogy a legnagyobb ellenzéki párt, amelynek a Fidesz szerint egyébként vala mennyi tette, megmozdulása maga a tömény dilettantizmus, mégis milyen nyakatekert, fortélyos módon próbál visszakerülni a hatalomba. Lehet persze, hogy a szocialisták közül is meglepődtek néhányan a közleményen.

Egy részük azért, mert szembesülhetett azzal, hogy az ellenfél a Gyurcsányékkal való szakítás után ugyanúgy és ugyanolyan erővel támad, mint eddig. Mások pedig a még csenevész Demokratikus Koalícióval szembeni keményebb harcra buzdítják elnöküket, aki közben a párton belül igyekszik magának komolyabb hátországot szerezni. Az sem érdekel senkit, hogy a váló felek már a kezdetkor kijelentették, hogy a kormány majdani leváltása közös ügyük, ebben nemhogy kizártnak, hanem kívánatosnak tartják az együttműködést, ráadásul mintha elhamarkodott volna magas stallumokon osztozkodni az ellenzék mostani állapotában.

Selmeczi Gabriella éberségét azonban alátámasztja egy épp idejében megrendelt közvélemény-kutatás, amely hozta is az eredményt: a Nézőpont Intézet által megkérdezettek hatvan százaléka átlát a szitán, hogy szó sincs itt valódi szakításról. A legdrámaibb adat pedig jókora követ dob a különböző nézetű szocialisták közé, a számítások ugyanis azt jelzik, hogy megmaradt táboruk 59 százaléka 2014-ben Gyurcsány Ferenc pártjára szavazhat, miközben tovább morzsolódott a baloldal egésze, mert a szimpatizánsok kivárnak. Kövér László grandiózus bundát emlegetve emeli tétellé a hipotézist: ahelyett hogy Gyurcsány eltűnne a közéletből, új szervezetet gründol, közben Mesterházy Attila és a többi cinkos szocialista esélyt kap arra, hogy megszabaduljon azon gazemberség erkölcsi-politikai terhétől, amelyet mindvégig támogatott. A „káoszteremtés tudatos stratégiájából, a mesterien kialakított zavarból” (idézet Kövértől) pedig kikövetkeztethető, amit a jobboldal már eddig is emlegetett, hogy jön Bajnai.

Szóval titok egy szál se.