Gyorsan osztogatják a „szuper” jelzőket Brüsszelben az eurózóna válságának nemrég nélkülözhetetlen szereplőivé vált Marióknak: az Európai Központi Bank élén november elején bemutatkozott Mario Draghinak és az Itália vezetését átvevő Mario Montinak. Ez a szójáték nem pusztán a klasszikus videojáték szereplőire való jópofáskodó utalás, hanem azt is jelzi, sokan úgy gondolják, az euró válsága a politikai vezetés válsága is. Hiány alakult ki határozott, bátor, hiteles döntéshozókból. Csodavárás van, de ennek a Szuper Mariók aligha tudnak megfelelni.

Pedig ha leegyszerűsítjük a képet, vérmérsékletünkhöz híven örülhetnénk vagy megrettenhetnénk, hogy az eurózóna sorsát leginkább fenyegető állam és államadósság menedzselését is egy olasz végzi, illetve a „vezeték” másik végén, a jelenleg egyetlen lehetséges forrás, az Európai Központi Bank élén is olasz férfi áll. Csak megértik egymást!

Azonban Monti kezei meg lesznek kötve. A strukturális reformokhoz idő és erős politikai felhatalmazás kell. Silvio Berlusconi viszont még távozóban megüzente, nem utoljára látták a porondon, s feltételekhez köti a jobbközép támogatásának megadását. Hiába büszkélkedik azzal Monti, hogy honfitársai „porosz olasznak” csúfolják. Tudnia kell, hogy azoknak, akik hétvégén ünnepelték Berlusconi távozását, kevés a türelmük és kicsi a tűrőképességük, és a poroszos gazdaságpolitika nem lesz sokáig népszerű. Ráadásul az összeesküvés-elméletek is felütötték a fejüket az itáliai politikában: kiderült, hogy a múlt héten, amikor rekordot döntött a tízéves olasz államkötvény hozama, az Európai Központi Bank kevesebbet költött olasz államkötvényekre, mint egy héttel azelőtt, azaz – járja a római pletyka – az EKB nyomására kellett Berlusconinak mennie. Az olaszok már elfelejthették, hogy augusztusban Berlusconi azonnal meghátrált a korábban ígért reformoktól, amint az EKB megnyugtató kötvényvásárlásba kezdett.

Közben nem telik el nap, hogy ne merülne fel a megoldás kulcsaként: az Európai Központi Bank vásárolja meg Olaszország és Spanyolország adósságát. Ez azt jelentené, hogy a gazdagabb államok kisegítik a pénzügyileg kevésbé fegyelmezetteket, de erre a politikusok úgysem tudják rávenni magukat és választóikat, bár kétségtelenül történelmi döntés lenne Draghi részéről.

Ennek persze nem csak a történelmileg és morálisan is megalapozott német ellenállás a kerékkötője. Az EKB-ban úgy érvelnek, a pénzügyi stabilitásért a kormányok és nem a központi bankok a felelősek. Senki sem tudja garantálni, hogy elkerülhető a fizetésképtelenség. S az EKB is veszélybe sodorhatja magát: „Mit kérjen biztosítékként? A Colosseumot?” – írta nemrég a Financial Times. Az eddigi lépésekkel, a visszafogott vásárlásokkal sikerült elkerülni a katasztrófát, de nem sikerült megoldani a válságot. A Szuper Mariók sem lesznek elegek.