Nem volt Lengyelországban választás, kormány- vagy hatalomváltás, csupán egy európai mértékkel szót sem érdemlő csetepaté (a csőcselék szétverte, darabokra törte az Alkotmány terét), ami aztán ugyanazokat a zsigeri politikai reflexeket indította el, amelyek mind a magyar, mind a lengyel fővárosban oly pompásan működnek. Szembeszökő, hogy a lengyel ellenzék legnagyobb pártja, a Kaczynski-féle PiS épp úgy „rá akarja tolni” a rendőrségre, tágabb értelemben a kormányra, egészen konkrétan pedig Donald Tusk miniszterelnökre a felelősséget, ahogyan a Fidesz próbálta (s próbálja ma is) Gyurcsány Ferencre a 2006. október 23-án történtekért. Ha politikai haszon kínálkozik, esély nem marad kihasználatlanul.

Nincs arról tudomásom, hogy a Madách téren vagy a varsói Alkotmány terén a rendőrök támadták volna meg a csőcseléket, és nem fordítva. Arról sincs, hogy hivatalos személlyel szembeni erőszak elhárítása közben ne történtek volna túlkapások itt és ott. Arról azonban van, hogy milyen ügyesen lehet dolgokat ellentétükbe fordítani.

A PiS egyik leghírhedtebb figurája, Ziobro volt igazságügyminiszter (ma EP-képviselő) nyomban előjött azzal, hogy Tusk miniszterelnök képtelen volt békés, gyermekeikkel ünnepelni akaró emberek biztonságát garantálni (vö. Astoria). Ilyen emberek azonban nem voltak, mert a „Függetlenség menetét” szélsőjobboldali mozgalmak szervezték, ők vonultak – egy ponton abszolúte békés ellentüntetőkbe ütközve – a lengyel politikai antiszemitizmus, a lengyelellenes „germán-cionista összeesküvés” főideológusának, Roman Dmowskinak a szobrához, s ők azok, akikre rátapadtak az alkalomra leső „B közepes” bajkeverők, a rendőrökre hivatalból vadászó huligánok.

Sebaj, a PiS máris parlamenti vizsgálóbizottságot követel, magyarázatot az egyébként profi módon fellépő – az ellentáborokat szétválasztó – rendőrség tetteire vagy éppen a „tétlenségére”. Mi is lett volna ez? Hogy nem akadályozta meg jó előre száz német antifasiszta és anarchista (tényleg szükségtelen) beszivárgását Varsóba. „Németek vertek lengyeleket Varsóban!” – üvöltötte fájdalmasan, Tuskot vádolva maga a kétszer bukott volt miniszterelnök, J. Kaczynski. Németek és lengyel „ünneplők” között valójában jó, ha két ökölpárbaj volt, a németeket a lengyel rendőrség ugyanis hosszú órákkal azelőtt bekarcerezte, hogy a csőcselék és a rendőrök összecsaptak volna.

Nem vagyunk messze attól, hogy „a szemkilövő Gyurcsány” egy gyékényre kerüljön „a lengyelverő Tuskkal”. Még az is előjöhet – csak kell hozzá néhány Gaudi-Nagy Tamás-féle jogász –, hogy a gaz lengyel rendőrök nem viseltek azonosítót. Nem tudom, mi arrafelé a szabály, de akárhány videót néztem is meg, egyetlen azonosítót se láttam a golyóálló mellényt viselő, pajzzsal és gumibottal felszerelt lengyel rendőrök mundérján. Csak azt, hogy tették a dolgukat.