E hasábokon gyakrabban bíráljuk a kormányzat lépéseit, mint dicsérnénk. Úgyhogy a következők talán meglepőnek tűnnek. Van ugyanis valami, amit a Fidesz hosszabb ideje remekül csinál és kormányra kerülve sem rontott el, és amiért méltán megérdemli az elismerést: felkarolta, sőt, a hivatalos politika szintjére emelte a siketek integrációját. Nem számít, hogy szakmai, humánus vagy szavazatszerzési megfontolásból. A lényeg az eredmény.

Vasárnap a budapesti Centrál Színházban jeltolmácsok közreműködésével siket és súlyosan nagyothalló gyerekeknek adtak elő színdarabot. Idehaza először. Siket gyermek szülőjének nehéz erről meghatottság nélkül írni. Évtizede, amikor a Broadwayen a Titanic előadásán először láttunk a darabot nem „elmutogató”, hanem eljátszó, eltáncoló jeltolmácsokat, azt hittük, ehhez mindig Amerikába kell majd eljutni.

Magyarországon sokáig az a nézet tartotta magát, hogy a gyerekeknek jobb, ha nem ismerik a jelnyelvet, mert akkor nem fognak mindent elkövetni a hallók világába való beilleszkedésért. Pedig a jelnyelv a siketek legjobb lehetősége a széles körű műveltség és a szakmai ismeretek megszerzésére, vagyis a teljes életre. A társadalomnak pedig arra, hogy nem halló honfitársaink a segélyen élők helyett a tisztes adófizetők számát gyarapítsák.

A folyamat a szocialista–liberális kormányok alatt kezdődött, megindult a jeltomácsok képzése, kezdett leomlani a hallók és siketek közötti, korábban gyakorlatilag átjárhatatlan fal. (Hogy mennyire volt átjárhatatlan, azt mutatja az az eset, amikor egy tévés vetélkedő zsűritagja még csak fel sem ismerte, idétlen mutogatásnak vélte a jelelést.) A siketeket oktató tanintézményekben pár éve jelentek meg az első nem halló, vagyis a siketséget belülről ismerő nevelők. Komoly erőfeszítések történtek a legjobb nemzetközi gyakorlat meghonosítására.

A Fidesz azonban még tovább ment. Mindig volt érzékük a jelképes politizálásra, és ezt most jó értelemben is érdemes megemlíteni. Kósa Ádám európai képviselői helyhez juttatása nem csak Magyarországnak, de az egész Európai Uniónak a hasznára válik. A hazai parlamentnek is van siket tagja, a civilben ügyvéd Tapolczai Gergely. Bár az MSZP-ben is vannak aktívan politizáló siketek, a baloldalon még egyikük sem jutott ilyen magasra. Az arányokat tekintve a siketeknek eleve „járna” képviselői hely: országosan ők is vannak annyian, mint egy-egy konkrét országgyűlési választókerület lakossága. Az új alkotmány kevés haladó vonásának egyike a magyar jelnyelv védelme.

Az egész társadalom szempontjából vannak ennél fontosabb dolgok is. De a siketek és családjaik felől nézve ez nem feltétlenül igaz. És persze, mindez nem jelenti, hogy a Fidesz összes hibája meg lenne bocsátva. (Hogy a témánál maradjunk, lehetnének nagylelkűbbek a korszerű digitális és beültethető hallókészülékek ügyében.) De azt is észre kell venni, amikor valamit jól csinálnak. Ez is egy jel.