De ezt különféle történelmi megfontolásból vagy direkt azért nem tették meg, hogy a kurzust idegesítsék. Orbán is megmondta, hogy „a jobboldali keresztény magyar politikusoknak – mint amilyen a jelen állás szerint ő is – hozzá kell szokniuk, hogy Magyarországon sokszor nemtelen, szamár, rasszista, magyarokat gyalázó megjegyzéseket kell tűrnünk, és okosan meg kell válogatnunk, hogy mikor vesszük fel a kesztyűt, csapunk vissza, és mikor nem”.

Ez nagyjából annyit jelent, hogy a Kossuth-díjat bármikor, bárkitől, bármiért el lehet venni. Miközben a világválság miatt rövid időn belül gajra megyünk, a magyar urak az idő kerekének visszaforgatásával múlatják a drága időt. Csikorog a kerék, mint a rosseb. Sebaj. Élvezik.

Arról, hogy ez a Kossuth-díj-ügy hogy került az asztalra, azt tudom előadni, hogy egy Pörzse nevű ember, Jobbik-képviselő kérdezte Teleki Pál utódját Kertész Ákos genetikás mondata kapcsán (tudnak követni?).

Na most a magam részéről itt rögtön le is szakadtam a kérdésről. Egyáltalán: engem már nem nagyon érdekel, amikor hozzá nem értő emberek olyan szakmai ügyekben foglalnak állást, amihez semmi közük. A keresztény, magyar politikusnak most az (volna) a dolga, hogy megállítsa a Kertész Ákost olvasó és nem olvasó sokaság teljes tönkremenetelét. Ha ő közben csak azért, mert egy Pörzse nevű ember (akiről végképp nem tudom, hogy mi volna a dolga a világban) baromságokat kérdez, az ország szakadékba zuhanásának megakadályozása helyett inkább Gerő Ernő, a nagy hídverőelőd Kossuth-díjával foglalkozik, akkor nekem itt több dolgom nincs, rövidmalac-vágtában mehetek a Lipótmezőre. Már ha a kedves kommunista elődök meg nem szüntették volna – de ezt majd Csurka megírja a Gyurcsány című, adandó alkalommal Kossuth-díjjal jutalmazható szomorújátékában.

Az ország egyébként kezd – becses önmagamat is beleértve – a teljes elhülyülés állapotába kerülni. A kormányfő gondolkodása („Ne azt nézzék, amit mondok...”) követhetetlen, tettei (...„hanem amit teszek...”) átláthatatlanok. Orbánék reggel fölkelnek, és délelőtt már ki is fordítják a sarkából az országot. Lassanként igaz lesz, hogy senkit nem hagynak az út szélén: mindenkit belerugdosnak az árokba. Délután már a fáradtság jelei mutatkoznak rajtuk. Olyankor elpilledve jelentik be, hogy összeomlott a Nyugat, ezért felül kell vizsgálniuk a Maciva (Magyar Cirkusz és Varieté Vállalat) működését, mert az sokat árt az országnak. A Kossuth-díj visszavonásának terve az esti órákra tehető. A szendergő és a gyorsnaszádon való evezéstől halálosan elcsigázott Orbán Viktor ilyenkor már a szuperbruttót szokta kivezettetni a teremből. Kezdődik a tévében a meccs, ilyenkor a hülye színházigazgatókról és a Kossuth-díjasokról már nagyon gyorsan kell dönteni. És ott pattog Pörzse, aki Tahitótfalun nem tudta polgármesterré választatni magát...

Az országot a sikátorba csaló kormányról nekem, az örök optimistának egy vicc jut az eszembe. Nyílt napot rendeznek a pokolban, ott a kondér, főnek benne a bűnösök, gőzölög a lelkük, ki akarnak mászni. Jönnének ki a franciák, az ördög őrök visszalökdösik őket. Jajgatnak a németek, azokat is visszatuszkolják. A végén másznak kifelé az üstből a magyarok. Sehol az őrök. – Mi ez? – kérdik a gyehennában. – Ezek mellé nem kell őr – mondja Lucifer. – Visszarángatják egymást.