Valóban: döcögő gazdaságunk egyik rákfenéje, hogy a változásokat nem hatékonyan valósítjuk meg, nem aktív, hanem passzív alkalmazkodással válaszolunk a gazdasági kihívásokra, vagyis a problémákat nem felszámoljuk, hanem rossz döntésekkel egyik területről a másikra helyezzük át.

A világgazdasági versenyben csak akkor tudunk eredményesek lenni, ha tudomásul vesszük, hogy a verseny nem egyes vállalatok, hanem vállalati hálók között van. A magyar nagyvállalatok száma azonban – ugyanúgy mint az Európai Unió országaiban – igen elenyésző, az összes vállalatok számához képes még az egy százalékot sem éri el. Ezért meghatározó a kis-, közép- és mikrovállalatok aránya. Az Eurostat kimutatása szerint ezen magyar vállalkozások ötéves túlélési rátája kevesebb mint a fejlett országok hasonló vállalataié, csak 45 százalékuk képes öt év után is talpon maradni. Empirikus vizsgálatok igazolják, hogy gondjaik nemcsak a tőke-, hanem a piacismeret, a tudás hiányában is gyökereznek. Tudott, hogy az iskolai végzettség kedvezően befolyásolja a kis-, közép- és mikrovállalkozások hatékonyságát. Nem értem, hogy a kormány, a kamara miért nem segíti jobban e vállalkozásokat a tudás gyarapításában, a piac ismeretek elsajátításában.

A világgazdasági tendenciák egyik jellemzője, hogy erősödik a humanizáció, az emberi tudás jelentősége. Sok évtizedes magyar betegség hazánkban, hogy az egymást követő kormányok nem fordítanak kellő figyelmet az oktatási intézmények fejlesztésére. Jaksity György jogosan kifogásolja, hogy hazánkban szembehelyezkedünk a globalizációval, mert annak előnyeit csak akkor lehet hasznosítani, ha fejlett az oktatási rendszerünk

Sajnos, a 2012. évi költségvetési törvényjavaslat is igen kedvezőtlen finanszírozási lehetőséget teremt az oktatási intézmények számára. Ezért helytálló a Concorde elnökének azon megállapítása, hogy a hosszú távú gondolkodás hiányában szenvedünk, mert korszerű, hatékony oktatás nélkül nem számíthatunk gazdasági felvirágzásra.

Dr. Takács Imre szakközgazda, Hajdúszoboszló