Az utóbbi időben kétszer is kivezényelték a rendőrlovasságot, részben tömegoszlatás, részben a nekivadult, rendőrautókat, buszokat gyújtogató, a trónörökös párra is rátámadó csőcselék megfékezésére. Miként öt éve Budapesten, Londonban és az ország más részein is erőszakos volt és félelmet keltő a fellépés, a lovak nagytestűek, a gumibotok kemények. De se itt, se ott nem ugrattak neki a lovak békésen tüntető csoportoknak, a Fidesz Astoria-közeli gyűlésére se küldött a BRFK lovas rendőröket. De így is: szenvedtek mindkét helyen ártatlanok. A rongálók, gyújtogatók felkutatása közben 1400 londoni detektív „lecsapott” vétlen emberekre is, mint a rendőrséggel szembeni panaszokat vizsgáló bizottság irataiban olvasható. Kerültek „angyalok” az ördögök közé, pláne, hogy Budapesten is, Londonban is nagyon sok rendőr sebesült meg, és ilyenkor a társakban föléled a bosszúszomj.

Ahhoz képest, hogy Londonban a kormány különleges akciócsoportja (COBRA) ülésezni kényszerült, egyszóval a helyzetet legalább annyira drámainak tartotta, mint amilyenné a Madách téri tank varázsolta Budapestet (ahol azonban a kormányt nem hívták össze), 2011 tavaszát és kora őszét senki se tekinti „metszéspontnak” száz év angol történelmében, és az ottani ellenzéknek nem támadt olyan ötlete, hogy a lovasrendőr-attakot a kormány nyakába varrja, majd festményen örökíttesse meg, mementóul. Az angol társadalom arra van berendezkedve, hogy bízzon a rendőreiben, és nincs olyan politikai erő, amelyik rendőrellenes uszításra (egy „Police”-mellényes ember átdöf a dárdájával egy „angyalt”) két fillért is adna. Nálunk meg jön majd a külföldi turista a Parlamentbe, megáll a Lovasroham (2006. október 23.) címet viselő, inkább primitíven naturalista, mint allegorikus föstmény előtt, és a „Police” feliratból rögtön megérti, hogy az általa meglátogatott ország rendőrsége angyalok lemészárlására van rendszeresítve. Innen menekülőre is foghatja.

Kurzusfestészetre diktatúrák évadán mindig volt igény. Korényi János 2011-ben született művéről annyit jegyeztem föl, hogy láttam már én azt a dárdát (vagy pikát?), amelyikkel az ő (antihős) rendőre az angyalba döf. A lelőhely Bacsó Péter A tanú című klasszikusa, ahol az ÁVH-főnök ebédlőjének falát a kor egyik jellegzetes alkotása díszítette. Rákosi Mátyás ült lovon, kezében valami szúróeszköz, a ló mellékén 19-es vöröskatonák. Halálra röhögtük magunkat a (hős) dárdás „Kopaszon”, mert amikor A tanú elkészült, már lehetett röhögni. Most mit kell csinálnunk?

Korényi János: Lovasroham (2006. október 23.)