Új munkahelyek ezreit vizionálja a terv, álszent módon épp az eva megszüntetésével sújtott kis- és középvállalkozások helyzetbe hozásával. A zengzetes, de az üzlet igazi indokait elhallgató hivatalos közlemény a kormányzat mozgásterének növelését emeli ki a stratégiai fontosságú járműiparban, és az állami (nemzeti) vagyongazdálkodási koncepció értékteremtő voltára apellál. Lépjünk nagyvonalúan túl azon, hogy a Rábát mégis milyen indokkal sorolják a stratégiai fontosságú cégek közé, hadiipari megrendelései önmagában ugyanis erre a címre már rég nem jogosítják. A stratégiai fontosság abban rejlik, hogy a kormánynak kell a Rába, és meg is szerzi. Ár nem számít. Az a 8-10 milliárd forint, amit a kistulajdonosokat gondolkodásba ejtő 815 forintos részvényenkénti ajánlati ár alapján fizetne érte, igen soknak tűnik. Bő harminc százalékkal több, mint a tőzsdei árfolyam alapján számított érték. Az adófizetők számára pénzpocsékolásnak tűnő, a kisrészvényesek felé viszont gálánsnak számító ajánlat egyértelműen az elszántságot tükrözi. Persze ahhoz, hogy a kormánydelegáltak vegyék át a cég irányítását, ennek a fele, a döntési pozícióhoz szükséges egyszerű többség is elegendő, ide nem kell a kétharmad. A kisrészvényesek e ponton statisztákká válnak, érdemi beleszólásuk nem lesz az ügyek irányításába. Jól teszik, ha már most elfogadják a nemzeti vagyonkezelő ajánlatát, és nem várják meg, míg kiszorítják őket.

A vételár forrásáról mélyen hallgatnak az érintettek. Tény, hogy a magán-nyugdíjpénztári vagyon maradékát erre nem lehet felhasználni. Akkor már inkább az MNB-nél tárolt IMF-hitelt tőzsdézzék el, annak mégiscsak más az optikája. Ahogy az a Mol „oroszmentesítésekor” történt. A bölcs májusi döntés eddig 222 milliárdos veszteséget okozott, ennyit buktunk a lejtőre került Mol-árfolyamon. A Mollal szemben azonban a Rába nem nevezhető profitgyárnak, igaz, a tavalyi 860 milliós veszteség után az első fél évben 250 milliós nyereséget tudott villantani. Elemzők szerint egy igazi bombasiker ígérete azonban nincs benne a cégben, viszont szorgos iparos módjára megbízhatóan teszi a dolgát.

A reprivatizációs hullám itt nem ér véget, jön a vörösiszap-katasztrófáért felelőssé tett Mal Zrt., amely a 135 milliárd forintos kifizethetetlen bírság fejében ingyen omlik majd a kormány karjaiba. A szóbeszéd a Nemzeti Járműgyártó Holding másik gyöngyszemeként kinézett Ikarus átvételét is biztosra veszi, és tartogat más meglepetéseket is a kormány.

S hogy az állam lehet-e jó tulajdonos? Megítélés kérdése. Ha a kormány iránt elkötelezett, kipróbált káderekkel töltik fel a menedzseri pozíciókat, aligha. Jelentkezőkből pedig ezúttal sincs hiány.