Olvasom a tegnapi Magyar Hírlapot, a minapi Magyar Nemzetet: a kormánnyal baráti viszonyt ápoló lapok nem is próbálják leplezni csalódottságukat amiatt, hogy a kabinet támogatásáról biztosította a képviselő javaslatát. Százezer szavazó elvesztéséről, a beígért adóegyszerűsítés sutba vágásáról szólnak az írások, amelyeket feldúlt állapotban vetettek papírra. Ugyanilyen hangulat uralja a másik oldal sajtóját, ahol természetesebb a kormány kritikája, ám ezekből a sorokból is süt, hogy nemcsak a közjót, de egy kicsit (?) a saját javukat féltve emelnek szót az eva eltörlése ellen.

A kollégák egymás közt ennél árnyaltabb véleményt szoktak alkotni az eváról és kistestvéréről, az ekhóról. Elismerjük, hogy kivételezett helyzetben vannak azok, akik e két adó hatálya alá tartoznak. Mi, újságírók kétszeresen is, hiszen mindkét adó szerint fizethetjük a közterheinket: az evát az alacsony költséghányad miatt szabták részben a sajtóra, az ekhóról szóló törvény pedig tételesen fel is sorolja a szakmákat – így a miénket is –, amelyek élhetnek e lehetőséggel.

Az evázók minimális adminisztrációval, sokáig irreálisan alacsony adókulcs mellett működhettek. Volt idő, amikor nemhogy befizetői voltak a költségvetésnek, hanem kivettek belőle: a 2003-as induláskor a 25 százalékos áfával növelt bevételre felszámított 15 százalékos eva átutalása után több maradt a zsebben, mint a nettó adóalap. Ebbe könnyen belefért az iparűzési adó megfizetése, főleg, hogy ennek alapját az eva adóalapjának felében is megállapíthatta a vállalkozás. Utólag romlottak a feltételek, de a normál adózású vállalkozások ennél jóval többet, 16-19 százalékos társasági adót, 20-35 százalékos osztalékadót, 20-25 százalékos áfát, valamint az elismert költségekkel csökkentett ipát fizettek. Mára változott a helyzet, jóval közelebb került egymáshoz a kétféle adózás. Az elmúlt kilenc év legalacsonyabb mértékű befizetési kötelezettsége terheli az eva feltételeinek egyébként megfelelő vállalkozásokat, amikor tízszázalékos taót és 16 százalékos osztalékadót kell fizetniük. A 27 százalékos áfa belepiszkít a képbe, viszont a költségek elszámolása lehetővé teszi a fizetendő adó mérséklését. Ehhez szükség lesz leleményességre, de senki ne gondolja, hogy az evás cégeket kizárólag tiszta ügyletekre használják.

A kormány kevés világosnak tekinthető célja közül az egyik az adórendszer egyszerűsítése. És valóban nincs keresnivalója az evának az adórendszerben. Azon lehet vitázni, hogy pont 2012-ben, egy újabb nehéz gazdasági évben jött-e el az eltörlés ideje. Azon nem érdemes, hogy ami épeszű volt az evában, azt át kell ültetni a normál adózásba. Arról pedig végképp nincs értelme vitát nyitni, hogy értelmetlen és igazságtalan a kétféle adózást egymás mellett futtatni.