A másfél hónapos perben az államügyészség ugyan igyekezett Murray durva orvosi műhibáit érzékletesen bemutatni, de a vádat képviselő David Walgren ügyész is elismerte: nem tudják, mi történt a végzetes 2009. június végi napon. Egyvalaki, nevezetesen Michael Jackson lenne képes feleleveníteni a zárt ajtók mögött lezajlott eseményeket, de ő halott. A másik főszereplő, az egész pert rezzenéstelen arccal végigülő Murray pedig hallgat. Innen szabad utat kapnak az összeesküvés-elméletek. Így az, hogy Jackson gyenge fizikai állapota és a sokéves túlgyógyszerezés sosem tette volna lehetővé a Londonba tervezett, ötven fellépésből álló nagy visszatérést. A sztár bizalmát maximálisan élvező Murray feladata állítólag az volt, hogy szinten tartsa „Jackót”. Sosem fog kiderülni, hogy tényleg a doktor adta-e be a túladagolt altatót, vagy miközben ő telefonált, az idegileg is padlón lévő sztár magát szolgálta ki a „tejnek” nevezett szerrel. Murray, ha beszélne, egy emlékművet kezdene lebontani.

Michael Jackson haláláért Murrayt is biztosan súlyos felelősség terheli. De azzal, hogy a bálványozott előadó népes családját milyen felelősség terheli a szeretett fiú és testvér tragikus sorsáért, most sem foglalkoznak.

A pop királya valószínűleg az utolsó, aki még az eladott lemezek és zsúfolásig megtöltött stadionok száma miatt volt a csúcson. Mindig is úgy érezte, ő annyira különleges, hogy felette áll mindennek. Ha neki végérvényesen sikerült átlépnie a bőrszín alapján húzott választóvonalakat, ha a feketék zenéjét a fehérek kedvencévé tudta tenni, akkor belőle, a hatévesen már sztár fekete kisfiúból lehet fehér ember. Akinek szabad felnőttként is gyerekként viselkedni. Amit a külvilág molesztálásnak vagy megrontásnak gondolt, az a beszédes nevű Neverland birtok tulajdonosának világában „ártatlan játszadozásnak” számított.

Jackson utolsó éveiben maszk mögé bújt, így keresve menedéket a hírnév elől. Murray azon kevesek közé tartozik, akik beláttak e maszk mögé. Ijesztő lehetett még egy orvosnak is.