A jogászkodás ezúttal a házszabály értelmezése – szétválás kontra kilépés – körül folyt. Annak idején Szabó Ivánnak elég volt azt mondania, hogy az MDF-frakció „szétvált”, és az MSZP/SZDSZ-es többségű bizottság (megerősítve a Fidesszel, mellesleg) máris úgy döntött, hogy az MDNP önálló frakciót alakíthat. Most Mesterházy Attilának, az MSZP elnökének elég volt azt mondania, hogy Gyurcsányék és az ő pártja nem „szétváltak”, hanem a DK-sok „kiléptek” a párt parlamenti csoportjából, és a Fidesz/KDNP-s többségű bizottság máris úgy döntött, hogy a DK nem alakíthat önálló frakciót. Mintha a szétválás és kilépés között bármi érdemi különbség volna. Hivatkozhatott Molnár Csaba, a DK „frakcióvezetője” az 1996-os precedensre, semmi hatása nem volt, nem is lehetett, mert annak idején a mérvadó (szocialista) politikai erő a liberálisan konzervatív MDNP frakcióalakításában volt érdekelt, most meg a mérvadó (fideszes) politikai erő abban, hogy Gyurcsányék fél évig független képviselőként tevékenykedjenek, a frakciólét előnyeit nélkülözve.

Fél év nem a világ, hacsak ki nem jogászkodik (alkot új törvényt) ezúttal maga a Fidesz, hogy a teljes választási ciklusra távol tartsa a Gyurcsány-pártot a frakcióalakítás örömeitől. De még ekkor sem lesz képes útját állni annak, hogy sok-sok – politikailag otthontalan – liberális, konzervatív-liberális, egyszerűen „magyar demokrata” politikus ne gravitálódjon egy olyan új párt felé, amely nemcsak a nevéből, hanem a magára akasztott attribútumokból is taktikusan kiirtotta a „bal”-t, legföljebb a balközepet hagyta meg, azt is utolsónak. A DK a mai kurzus valamennyi ellenfelének (a szélsőjobbot leszámítva természetesen) felkínálja a maga szabad vegyértékeit, méghozzá olyan demonstratív módon, hogy Gyurcsány elnökmellé alelnöknek emeli a volt MDF-es, ám az SZDSZ-re még ma is súlyos szavakat használó Debreczeni Józsefet, hozzá meg az MSZP-re a szeretet szavait kevéssé vesztegető volt SZDSZ-es Bauer Tamást. Egyáltalán nem tartom kizártnak, hogy Gyurcsány olyan befolyásos kiválóságokra is „vadászik”, mint mondjuk az erősen konzervatív Ungváry Rudolf, és ezernyi más ember a szellem (tudomány, kultúra) világából. Fogadok rá, hogy a karizmatikus pártelnök egy Tusk-féle formációban gondolkodik; végtére azt is a lengyel „orbánokkal”, az időutazó Kaczynskiakkal szembeni utálat kovácsolta párttá, idővel győztes párttá.