Nincs ebben semmi meglepő, a politikusok dolga, hogy mindenféle helyen és időben beszédet mondjanak, még akkor is, ha nincs mondanivalójuk, ha már annyiszor beszéltek mindenfélét, hogy alig-alig tudják felülmúlni önmagukat.

Kövér tehetségét mutatja, hogy ez az önfelülmúlás rendszeresen sikerül neki. A következő mondat hagyta el ajkát: a jelenlegi kormányzati ciklus, azaz a 2010 tavaszán elkezdődött négy év Magyarországnak az egyetlen, az utolsó esélye. Mi úgy látjuk, másfél év eltelt a négyből, de az öntelt, egyben öngyilkos messianizmuson kívül a világon semmi sem igazolja, hogy a Fideszé lenne a nemzet előtt álló egyetlen út. Amit mi látunk: az egész országot vonszolják, taszigálják a szakadék felé.

„A mi kudarcunk az egész nemzet kudarca is egyben” –mondta Kövér.

Diktátorokat, a legrosszabb történelmi emlékeket idéző szavak: ha mi megbukunk, veszik az ország, sőt a nemzet. Pedig ezer év alatt rezsimek jöttek, kormányok mentek, a nemzet maradt.

A felelősség óriási és egyetemleges – ezt is mondta Kövér. Pedig nem: a felelősség ezért a négy évért csak a jobboldalé. Azoké, akik elhitették az országgal, hogy a fülkeforradalom nyomán jobb lesz az élet, meg azt is, hogy van élet az európaiságon kívül. A bukásban óhatatlanul osztoznia kell az egész országnak. A felelősség azonban csak a jobboldali elité.

A számonkérés ereje e felelősséggel lesz arányos. (A szerk.)