A fogantatástól (Hoffmann Rózsa javaslata szerint még előbbről) egészen a halál utánig minden kérdést törvényekkel, rendeletekkel akarnak korlátok közé szorítani, mindent elő akarnak írni, és persze a „renitenseket” megbüntetni. Magam nem vagyok az otthon tartott hamvak híve, de az biztos, hogy az emberek java része anyagi okból választ ilyen megoldást, mert a hagyományos temetkezés már – sokak számára megfizethetetlen – luxus. Nyilván van, aki érzelmi okokból viszi haza szerettei hamvait, ez pedig olyan magánügy, amit nem szabad törvényekkel befolyásolni.

Aki olyan rokonról, barátról, ismerősről akar megemlékezni, akinek temetkezési helyét nem tudja felkeresni, minden általam ismert temetőben rendelkezésére áll a Mindenki sírja, ott leróhatja kegyeletét. Magam is ezt teszem, egy kis virággal, mécsessel emlékezem meg külföldön eltemetett szeretteimről.

De ha a Fidesz oly nagyon szívén viseli a halottak jogait és az élők kötelességeit, miért nem nyújt anyagi támogatást azoknak, akik csak így tudnák „tisztességgel” eltemetni az övéiket? Miért szán a kormány milliárdokat felesleges beruházásokra (teszem azt a Kossuth tér arculatának visszaállítására) ahelyett, hogy abból a pénzből a rászorulókat segítené? Nemcsak a temetkezéssel össze függő kiadásokról, hanem sokaknál a mindennapi megélhetésről van szó!

Az egész törvénymódosítási javaslat egyébként csak arra jó, hogy elfedje, háttérbe szorítsa azokat a nagyon súlyos, mindannyiunkat közvetlenül érintő problémákat, amelyeket a kormány képtelen megoldani, azokat az anyagi veszteségeket, amikkel a társadalom jó részének nap mint nap szembesülnie kell.

Még annyit, hogy ízléstelennek, visszataszítónak találom, hogy ezt a témát éppen most vetette fel Gelencsér Attila. Ennek nem halottak napja táján lenne itt az ideje, ha egyáltalán valóban szükség van ezzel a kérdéskörrrel mint roppant fontos, azonnali megoldást igénylő problémával előhozakodni.

Füszfásné Kiss Ágnes Budapest