Az alkalom különleges, de azért nem egyedi, s az ellentmondások feloldásának igénye egyre gyakrabban torkollik a mostanihoz hasonló nyílt színi hazugságba. Amikor a sajtó már egy hete a közoktatási törvény tervezetéhez tartozó hatástanulmány részleteivel – egy Magyarországon példátlan méretű pedagóguselbocsátási és iskolabezárási program kalkulációival – foglalkozott, Hoffmann Rózsa államtitkár csütörtökön bátran kiállt a médianyilvánosság elé, és kérdésre válaszolva visszautasította, hogy titkos melléklete lenne a készülő jogszabálynak. „Olyannyira titkos, hogy én sem tudok róla” – idézték a jelen lévő médiu mok a viccelődő politikust –, „ennélfogva a nem létező titkos záradékban szereplő tömeges elbocsátásokkal és iskolabezárásokkal sem kell számolni”.

Történt mindez aznap, amikor egy másik helyen, a parlament oktatási bizottsága előtt épp Gloviczki Zoltán közoktatásért felelős helyettes államtitkár (akit Hoffmann küldött oda maga helyett) igyekezett megmagyarázni a záradéktól függetlenül is botrányos színvonalú, egyetlen pedagógusszakmai testület egyetértését sem bíró tervezetet. Nem volt könnyű dolga – a védhetetlent védeni helyettes államtitkári fi zetésért is emberpróbáló feladat –, ehhez képest egy ideig vitézül helytállt, következetesen kerülve a választ a záradék létezését firtató kérdésekre. Ám a meghallgatás egy pontján kezelhetetlen helyzetbe került: egy ellenzéki képviselő csendesen letette Gloviczki asztalára a „nem létező” dokumentumot, rajta Hoffmann Rózsa és Réthelyi miniszter láttamozó aláírásával (a szöveg egyik szerzője egyébként maga a helyettes államtitkár, tehát még csak azzal sem lehetett védekezni, hogy a tanulmányt egy másik minisztérium készítette).

Ha egy kereszténydemokrata politikus szemrebbenés nélkül belehazudik a közmédia mikrofonjába és a közvélemény „szemébe”, az talán csak a pártjának meg az elvbarátainak kellemetlen. Ha mindezt egy vezető kormánytisztviselő teszi, az egy fokkal azért súlyosabb, de magyar viszonyok között talán még mindig megbocsátható. Ám amennyiben az esetből feketén-fehéren az derül ki, hogy a Fidesz–KDNP sok éve ismételgetett sirámai az iskolabezárások vidéksorvasztó és nemzetnyomorító mivoltáról hazug kampányfrázisok voltak csupán, és a pártszövetség valódi oktatáspolitikája épp az ellentéte annak, amit ellenzékben meg a kormányprogramban képviselt, azért valakinek tényleg vállalnia kellene a felelősséget – minimum a lemondásával. Hiszen, mint Szijjártó Pétertől tudjuk, a fülkeforradalom óta már nem egy következmények nélküli országban élünk.

Hoffmann Rózsa: Olyannyira titkos, hogy én sem tudok róla