Az ilyen előrejelzések azonban hamis képet festenek a demográfiai folyamatokról. Valójában a jövőben nem túl gyors, hanem éppenséggel túlságosan lassú népességnövekedéssel kell szembenéznünk.

Tavaly a legtöbb országban népszámlálást tartottak, és az adatokból az derül ki, hogy a termékenységi mutató a legtöbb helyen meredeken zuhan. A fejlett országokbanmár jó ideje alacsony a születési ráta, de most már a fejlődő országok többségében is meredeken csökkenő tendenciát mutat. A kínaiak, az oroszok és a brazilok már nem „termelik újra” magukat, s az indiaiaknál is sokkal kevesebb a gyerek, mint korábban. A globális termékenységi mutató alig több mint egy évtized múlva az újratermelődési ráta szintjére csökken. A század közepéig – a várható élettartam növekedésének köszönhetően – még növekedhet a népesség, ám fajunk további terjeszkedésének vége.

A demográfusok teljes termékenységi mutatónak (Total Fertility Rate, TFR) az egy nő életére eső élveszülések átlagos számát nevezik. Hosszú távon akkor mondható állandónak a népesség, ha a TFR az újratermelődési ráta szintjén áll, azaz valamivel 2,3 fölött a világ egészét tekintve, és valamivel alacsonyabban (2,1 körül) a fejlett országok esetében, tekintve az ottani kisebb gyermekhalálozási mutatókat.

A TFR a legfejlettebb országokban ma valamivel az újratermelődési ráta szintje alatt áll. Az OECD-országok átlaga 1,74 körül mozog, ám néhány országban, mint például Németországban és Japánban kevesebb mint 1,4 gyermekszülés jut egy nőre. Az elmúlt években azonban a fejlődő országokban csökkentek a legnagyobb mértékben a TFR-mutatók. A TFR 1950-ben Kínában 6,1, Indiában 5,9 volt. Kínában ma ez 1,8, köszönhetően a hatóságok agresszív „egykepolitikájának”, Indiában pedig a gyors városiasodás és a társadalom hozzáállásának megváltozása vitte le a TFR-t 2,6-ra.

Indiában és Kínában a jövőben újabb tényező hat majd a születési ráta csökkenésének irányába. A kínai népszámlálás kimutatta, hogy 100 most születő leánygyermekre 118,6 fiúgyermek jut. Indiában 100 leányra 110 fiú jut, régiónként igen eltérő eloszlásban. Összehasonlításul: a szokásos arány 100:105. A különbséget általában annak tulajdonítják, hogy ezek a kultúrák előnyben részesítik a fiúkat. Ez az aránytalanság ugyancsak befolyásolja a népesség alakulását, mivel a jövőbeni nőhiányból következően mindkét ország valóságos reprodukciós kapacitása alatta marad annak, amit a TFR önmagában mutatna.

A nemek aránytalanságát figyelembe véve Kína tényleges termékenységi mutatója (Effective Fertility Rate, EFR) 1,5, Indiáé 2,45. A kínaiak tehát meglehetősen távol állnak attól, hogy újratermeljék önmagukat, s Indiában sincsenek sokkal az újratermelődési szint fölött. A világ EFR-je ma 2,4-re tehető. Éppen csak az újratermelési szint fölött van tehát. És csökken. A jelenlegi trendek szerint az emberi faj a 2020-as évek elejétől fogva már nem termeli újra önmagát. A népességnövekedés mögött már leginkább csak az áll majd, hogy az emberek tovább élnek. De ennek a tényezőnek a jelentősége is csökken majd a század közepétől.

Ezek a tendenciák komoly hatást gyakorolnak a globális munkaerőhelyzetre. Kína nagyon gyorsan öregszik, és a munkaképes korúak száma már néhány éven belül apadni fog. Nagyon hosszú távon az egykepolitika enyhítése valamelyest javíthat a helyzeten, de Kína túl van már a fordulóponton, átbillentette azon a nemek aránytalansága és az igen kedvezőtlen korszerkezet együttes hatása. A szülőképes korú (15–49 éves) nők száma 2010 és 2020 között Kínában nyolc százalékkal esik, majd a húszas években újabb tíz százalékkal, s ha nem következik be korrekció, azután még gyorsabb ütemű lesz a csökkenés. Kínának tehát ki kell vonnia a munkaerőpiacról a nők egy részét, hogy szülésre, gyermeknevelésre „fogja” őket. Még ha Kínában ezt meg is tudnák valósítani, ez akkor is azonnali jelentős munkaerő-kivonást eredményez, a pozitív hatások viszont csak 25 év elteltével jelentkeznek.

Eközben a munkaképes ko rúak száma elérte vagy hamarosan eléri a csúcspontot a legtöbb jelentős nemzetgazdaságban, de Németországban, Japánban és Oroszországban már csökken. Az Egyesült Államok azon kevés fejlett ország egyike, ahol gyarapodik a munkaerő a viszonylag nyitott bevándorlási politikának köszönhetően. Ám ez megváltozhat, amint a kibocsátó országok gazdagabbá válnak, és ott is zuhanni kezd a születési ráta. Ezért sok fejlett országnak meg kell majd fontolnia, miként tartsa benn a munkaerőpiacon a hetveneseket.

India az egyetlen nagy gazdaság, ahol a következő három évtizedben kielégítőmértékben gyarapodikmajd a munkaerő, s ez részben kiegyenlítheti a többi jelentős gazdaságban várhatóan bekövetkező fogyatkozást. De mivel a születési ráta itt is csökken, a jelenlegi folyamatok azt vetítik előre, hogy India lakossága valószínűleg 1,55 milliárd körül fog állandósulni a 2050-es években, egy egész évtizeddel korábban – és 170 millióval kisebb létszámon –,mint az ENSZ előrejelzése véli.

Tehát valószínű, hogy a világ népessége 2050 körül tetőzik – egy fél évszázaddal korábban, mint azt általában várják – kilencmilliárdos szinten, s utána erős csökkenés következik. Figyelembe véve földgolyónk korlátozott ellátókapacitását, mondhatnánk, hogy ez jó dolog. De ha a demográfiai folyamatok iránya változik, akkor a világnak új problémák sorával kell majd szembenéznie.

A szerző a Deutsche Bank globális stratégiai elemzője

Project Syndicate, 2011