Túl sok ember él félelemben a világon. A bizonytalanság és a fogyatkozó lehetőségek fölingerlik és elkedvetlenítik őket. A konyhaasztalnál és a köztereken ugyanazt kérdezik: Ki fogja eltartani a családomat és a közösségemet? Ezekben a nehéz időkben a legnagyobb kihívás, amely a kormányokat éri, nem a forráshiány, hanem a bizalom hiánya. Az emberek elvesztik a hitüket abban, hogy vezetőik és állami intézményeik jót cselekszenek. A közelgő G20-találkozó Cannesban e folyamatok, a drámai visszaesés ellen hivatott tenni valamit. A világ legerősebb gazdaságainak vezetői előtt most történelmi lehetőség nyílik – és ez egyszersmind történelmi felelősségük is –, hogy csökkentsék ezt a bizalmi válságot. Ehhez egységesnek kell lenniük. A válság és bizonytalanság közepette világos célt és merész megoldásokat kell javasolniuk. A hosszas alkudozások ideje lejárt. A 2009-es londoni G20-csúcstalálkozón az állam- és kormányfők bátorságot tanúsítottak és kreatívak voltak a világ pénzügyi rendszerének stabilizálásában. Hasonlóan ambiciózus útmutatásra van ma is szükségünk.

Mindannyian tudjuk, hogy a költségvetések túlfeszítettek. Ma a világon sokak számára a fiskális megszorító intézkedések jelentik az új világrendet. Nyilvánvaló, hogy Cannesban a résztvevőknek támogatniuk kell az eurózóna válságával kapcsolatos brüsszeli döntéseket. Ugyanilyen világos, hogy a nagy kihívásokra a hatékony válasz csak globális lehet.

Ennek a válasznak párosulnia kell egy ambiciózus hosszú távú szociális tervvel is. Nem engedhetjük meg magunknak, hogy hagyjuk leszakadni a legkiszolgáltatottabbakat: a szegényeket, a nőket, a gyerekeket – és bolygónkat. A legkevésbé felelősök fizetik a legnagyobb árat. Arra kérni őket, hogy várjanak, amíg más problémák megoldódnak, nemcsak hatástalan, de erkölcstelen is. Cannes-ban a világ vezetőinek meg kell alkotniuk egy konkrét cselekvési tervet, amely minden állam és nép jólétét elősegíti, nemcsak a leggazdagabbakét és a legerősebbekét.

A szegényekért: A tavalyi szöuli G20-csúcstalálkozón a vezetők felismerték azt az alapvető igazságot, hogy fejlődés nélkül nem létezhet fenntartható növekedés. A feltörekvő gazdaságok jelentik a jövő motorját. Cannesban a világ vezetőinek határozott támogatásukról kell biztosítani a millenniumi fejlesztési célokban rögzített, a szegényeket és a növekedést támogató tervet. Tudjuk már, mi az, ami működik. Továbbra is támogatnunk kell azokat a politikákat és programokat, amelyek nagyon hatékonynak bizonyultak a nők és a gyerekek egészségének megőrzésében, az élelmiszerek termelésében, a mezőgazdaságban, és elősegítették a nemek közötti egyenlőséget, hogy csak néhány területet említsek.

A bolygóért: Ahogy nem létezik fenntartható növekedés fejlődés nélkül, nem létezik fenntartható fejlődés a bolygó védelme nélkül. A mi kollektív egészségünk, gazdagságunk, jólétünk attól függ, hogyan gondoskodunk a föld „természeti tőkéjéről” – a levegőről, a folyókról és az óceánokról, a termőföldről és az erdőkről, a flóra és fauna sokszínűségéről.

Jövő júniusban, húsz évvel az első földcsúcs után az Egyesült Nemzetek Szervezete egy újabb nagyszabású konferenciát rendez a fenntartható fejlődésről. A Rió + 20 lehetőség ad arra, hogy meghatározzuk a jobb jövő felé vezető utat – egy olyan jövő felé, amelyben az egymással öszszefüggő problémákra integrált megoldásokat tudunk adni. Ez új kezdeményezéseket jelent majd az élelmiszer- és vízbiztonság területén, előrelépést a klímaváltozás és a megújuló energia ügyében, beleértve az innovatív finanszírozási eszközök alkalmazását is. Mindennek az a lényege, hogy a jelen horizontján túl tekintünk, és stratégiai lag gondolkodunk arról, hol kell tartanunk egy évtized múlva. Három évvel ezelőtt Londonban arról vitatkoztak a világ vezetői, hogyan „ösztönözzék” a rövid távú globális növekedést. Cannes-ban arra kell fókuszálnunk, hogyan lendítsük fel a jövőnkbe való hosszú távú befektetéseket. Ma kell jó döntéseket hoznunk arról, hogy milyen legyen a holnap.

A nőkért és az ifjúságért: Szerte a világon fiatalok és nők vonulnak az utcákra. Egyre hangosabban követelik jogaikat a gazdasági és politikai életben. A nők és a fiatalok együtt a világ népességének kétharmadát teszik ki. Minden értelemben ők jelentik a világban a következő „feltörekvő gazdaságot”. Meg kell hallgatnunk őket. Mindent el kell követnünk, hogy szükségleteiket kielégítsük és lehetőségeket biztosítsunk számukra az anyák egészségügyi gondozásán át a munkahelyek teremtéséig.

A G20 tagállamai a föld jelentős részét lefedik. Fontos, hogy a növekvő egyenlőtlenségek okozta válság ellen is globálisan lépjünk fel. Ha ezt elmulasztjuk, a jövő bosszút áll rajtunk. A társadalmi elidegenedés és a súlyosbodó instabilitás lerontja a béke kilátásait, aláássa a biztonságot és mindannyiunk jólétét.

A világ vezetői számára a cannes-i csúcstalálkozó teszt lesz. A világ figyel. A döntések mindenkit, minden országot és egyént érintenek majd, közvetve vagy közvetlenül. A kudarc katasztrofális következményekkel járna. Bölcsességgel és előrelátással felhasználhatjuk ezt a pillanatot, hogy lefektessük egy mindenki egészségét szolgáló, zöld és befogadó, prosperáló gazdaság alapjait. Közös fellépéssel most még visszaléphetünk a szakadék széléről, és az elkövetkező generációk számára biztosíthatjuk a jövőt. Ne hibázzunk. Az olyan nehéz döntéseket, amelyek most ránk várnak, nem szabad halogatni. Az óra ketyeg.

A szerző az ENSZ főtitkára