A nemzeti együttműködés rendszere a bírósági szervezetet sem hagyja meg eddigi formájában. Egy törvénytervezet szerint a hierarchia csúcsán álló Országos Igazságszolgáltatási Tanácsot (OIT) Országos Bírósági Hivatalnak, a Legfelsőbb Bíróságot Kúriának, a megyei bíróságot törvényszéknek, a helyi bíróságot járásbíróságnak hívják majd. De névváltoztatásnál többről van szó.

Az OIT létrehozásával 1997-ben az akkori kormány deklarálta, hogy nem szól bele a független bíróságok működésébe. A személyzeti és igazgatási hatásköröket többségében a bírák által választott tagokból álló OIT-nek engedte át. Igaz, mivel az OIT tagjainak zöme bírósági vezető volt, így maguk felett gyakoroltak kontrollt. A mostani főbíró ezért kezdeményezte, hogy a testületben kevesebb legyen a megyei bírósági elnök, vezetője pedig kapjon nagyobb hatáskört. Javaslatait elfogadták: tavaly új összetételű OIT jött létre, és elnöke maga határozhat a bírói pályázatok kiírásáról, a vezetői kinevezésekről, fegyelmi vizsgálatról.

Az új bírósági szervezeti törvény tervezete ennél is továbbmegy. Valamennyi igazgatási jogkör a jövőre felállítandó Országos Bírósági Hivatal vezetőjéhez kerül, az Országos Bírói Tanács csupán véleményező, javaslattevő szerv lesz. Ezzel még nem lenne baj, hiszen a sokszor önérdekek mozgatta bírói önkormányzat működését független szakértők is bírálták. Az sem rossz ötlet, hogy az új hivatal élén ne a Kúria elnöke, hanem a parlament által választott vezető álljon. Így – miközben az 1997-ben kigondolt önigazgatási modellel valóban szakítanak – megőrizhető a bíróságok függetlensége, a szervezet irányítása pedig hatékonyabbá válhat. Az új modell a mai hatalmat ismerve válik aggályossá.

Elvileg támadhatatlan, de látni kell, hogy mi történt a többi független szervezettel. Az ÁSZ, a Költségvetési Tanács, a médiahatóság és az ügyészség élére sorra a Fideszhez kötődő vezetőket állítottak, míg az Alkotmánybíróságon új bírák egyoldalú választásával teremtették meg a kormányzati túlsúlyt. Most a bíróság következik.

A hivatal teljhatalmú elnökét ugyanis az államfő jelöli majd, aki nem vádolható azzal, hogy távolságot tartana a kormánytól. Az új vezetőt a kétharmados többség kilenc évre választja, de hamegbízatásának lejárta után nem sikerül dönteni az utódjáról – erről az esetleg ellenzékbe, de egyharmad fölé kerülő Fidesz gondoskodhat –, élete végéig is a posztján maradhat. Alaposan bebetonozzák. Kormányoldalon hivatkozhatnak arra, hogy a hivatal elnöke csak a bírák közül kerülhet ki. Valóban, de meddig tart kinevezni valakit bírának, hogy azután megválaszthassák? A többéves bírói gyakorlat ugyanis nem szerepel a feltételek között. Hogy ez csak fikció? A legutóbbi főbírócsere idején pontosan ez történt: a jelölt előbb hirtelen bíróvá avanzsált, majd legfelsőbb bírósági elnökké választatott.